FőképA New York-i helyszínelők (CSI: NY) 2004. szeptember 22-én indult a CBS csatornán. A sorozatot Magyarországon 2005 szeptemberében kezdte sugározni a Viasat3. Mivel a másik két CSI-sorozatot (Las Vegas, Miami) nagyon kedvelem, ezt is óriási érdeklődéssel vártam.
És nagyon, de nagyon nem szerettem. Mert olyan rideg, nyomasztó és idegen volt. Nem volt benne egyetlen szimpatikus karakter sem. Na jó, a Hill Harper által alakított Dr. Sheldon Hawkes kedves figura volt, a maga kissé morbid módján.

Aztán teltek-múltak a hetek, kezdtem megbarátkozni a csapattal. Mac Taylor, Stella Bonasera, Danny Messer, Aiden Burn, Dr. Sheldon Hawkes, Don Flack tudásuk legjavát adva mindent megtettek, hogy elkapják a bűnösöket.
Bár még most sem szeretem őket annyira, mint Gil Grissom és Horatio Caine csapatát, azért jó úton haladunk. Ebben segít – többek között – az is, hogy idén télen (2006 novemberében) könyv alakban is megjelent végre a sorozat.

A New York-i helyszínelők sokkal véresebb, mint a Miami, és sokkal kevésbé tudományos, mint a Las Vegas-i.
Viszont ugyanúgy emberekkel foglalkozik, akiknek amellett, hogy lépésről-lépésre haladva, a lényegtelennek tűnő részletek megfigyelésével és a bizonyítékok elemzésével igyekeznek elkapni a legagyafúrtabb gyilkosokat is, van magánéletük.
És persze ugyanúgy esendő emberek, akik olykor hibákat is elkövetnek. De hát éppen ettől olyan emberiek.

Stuart M. Kaminsky 1934-ben született. Bár angolul nagyjából 50 regénye és számtalan novellája jelent meg, a magyar, illetve magyarul olvasók most először találkozhatnak a „keze munkájával”. Debütáló műve pedig nem más, mint a CSI: NY című sorozat első kötete.
Amelyben Mac Taylor és csapata két rendkívül érdekes esettel találja szemben magát.

Az egyikben az East Side egyik elegáns épületének liftjében egy férfi holttestére bukkannak, akik szemmel láthatóan lelőttek. Mac és Aiden sietnek a helyszínre, ám a gyilkos lövedék, ujjlenyomat és DNS-minta hiányában lassan kezdik úgy érezni, hogy a tökéletes gyilkossággal állnak szemben.
Ám annak, aki át akarja őket verni, sokkal, de sokkal okosabbnak kellene lennie…

A másik eset leginkább (és kis túlzással) az Agatha Christie által előszeretettel használt bezárt szoba rejtélyét alkalmazza, mégpedig oly módon, hogy az éj leple alatt végeznek egy védett tanúval, akinek álmát két zsaru vigyázta.
Stella, Danny és Flack kapják az ügyet. Az gyorsan kiderül, hogy kinek állhatott érdekében a gyilkosság, de az elkövetés módjára és az elkövető személyére egy kicsit várni kell.

Bár a történetben nincs semmi meglepő (mármint a kivitelezés módjában, hiszen mégiscsak egy adaptációról van szó), mégis kellemes olvasmány.
Egyrészt, mert krimi, és aki szereti a krimit, ezt is szeretni fogja; másrészt mert helyszínelős, és aki szereti a Helyszínelők bármelyik sorozatát, ezt is szeretni fogja.

Csak csendben jegyzem meg, hogy arra azért nagyon, de nagyon kíváncsi lennék, milyen epizódot írna mondjuk James Ellroy, Lawrence Block, Dennis Lehane, Dean R. Koontz vagy Stephen King – persze ha egyáltalán felkérést kapna ilyesmire, és elvállalná. Na nem a pénz miatt, sokkal inkább szórakozásból.