Hunter S. Thompson: Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról
Írta: Makai Péter Kristóf | 2006. 12. 28.
Magyarországon, lévén viszonylag apró ország, nincs nagy kultúrája a távolság átszelésének: nincsenek hatalmas autóink, nincsen motorkerékpár-kultúránk. Nem így az Egyesült Államokban, ahol egy nem is olyan kis réteg számára a motor a teremtés koronája, és fél karjukat is odaadnák a becses tulajdonosok, csak nehogy egy karcolás is essen szeretett acéltáltosukon. Ennek a nagy lélekszámú motoros szubkultúrának a peremvidékén élnek a Pokol Angyalai, a hatvanas években kicsapongó, erőszakos életvitelük miatt hírhedtté vált banda tagjai.
És itt jön Hunter S. Thompson a képbe: 1965 folyamán a The Nation szerkesztője, Carey McWilliams lehetőséget adott Hunternek, hogy a lap hasábjain beszámoljon a motoros banda tevékenységéről.
A május tizenhetedikei cikk végül olyan jól sikerült, hogy HST-nek több helyen is könyvnyi terjedelmű ajánlatokat tettek, így Thompson úgy döntött, hogy egy évet az Angyalokkal motorozik, hogy megismerhesse szokásaikat, személyiségüket és sajátos berendezkedésüket.
Pont úgy, ahogy ma egy szociológus tenné: megfigyelésének tárgyával együtt élt és mozgott. Persze keményen játszott, és hamar jelezte az Angyaloknak, hogy a sportszerű ökölharcot nem sokra tartja, és nála a viták megoldása egy shotgun csövében ér véget. A valamivel kevesebb, mint egy évig tartó kapcsolat meglehetősen gyümölcsöző volt Hunter számára, elvégre ez a könyv indította el karrierjében.
A gonzó újságírás előtti időszakában íródott, szociográfiai elemzésnek is beillő kötet azonban nem maradt áldozatok nélkül. Az Angyalok ugyanis megneszelték, hogy Thompson valahogyan plusz pénzt akar leakasztani róluk, talán azzal, hogy ír róluk, talán máshogy, de mindenképpen kihasználja őket.
Hamar meg is lett az eredménye: ’66 folyamán az Angyalok rendesen nyakon vágták HST-t, egyetlen szerencséje, hogy a kevésbé ellenséges tagok lehurrogták a véresszájúbb arcokat, és megmentették írónkat a végzetesebb sérülésektől. Ezek után az egykori nagy barátság hamar lelohadt, noha Thompson maga az oaklandi klub fejével, Sonny Bargerrel, és a verésben részt nem vevő Angyalokkal nem volt különösebb haragban.
Ezután Huntert már semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy megírja és kiadassa könyvét, hiszen a legrosszabb már úgyis megtörtént. 1966-ban a Random House kiadó Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról címen megjelentette a könyvet, ami azóta is nagy siker, a tényfeltáró újságírás egyik nagytestű mintapéldánya. Hunter S. Thompson ezzel tört be a könyvpiacra, az olvasók és kritikusok nem kis megrökönyödésére.
Ennek ellenére jól fogadták világszerte, de Magyarországon 2002-ig kellett várni, hogy Vágvölgyi B. András tolmácsolásában megjelenhessen a hatvanas évek magyar argójával megtűzdelt, mára már kordokumentummá vált könyv. Frissességéből azonban aligha vesztett, hiszen a Pokol Angyalai ma is az utakon garázdálkodnak, noha a mai média polifóniájában elveszik az ilyen kisstílűvé lett botrány.
Ráadásképp Magyarhonban is van, akit megihletett a Pokol Angyalainak tevékenykedése. Az altamonti zenei fesztivál Rolling Stones koncertjén ugyanis a helyszín biztosítására kihívott Angyalok néhány fiatalt kezelésbe vettek, és egy fekete srácot, Meredith Huntert meg is késeltek. Ez az esemény ihlette meg Déry Tibort, hogy megírja a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényét.
Azt gondolom, ha egy csoport idehaza és külföldön is ennyire megmozgatja az írókat, akkor mindenképpen érdemes egy pillantást vetnünk rájuk és megtudnunk, kik is ezek a Pokol Angyalai.
És erre éppen ideális Hunter S. Thompson könyve.