Főkép

Samuel Taylor Coleridge a Lírai balladák híres előszavában, a költészet kapcsán említi a „hitetlenkedés felfüggesztésé”-nek szükségességét, ám tétele tulajdonképp minden narratív művészeti formára, s különösen ezek romantikus megnyilvánulásaira igaz. Különösen igaz pedig Wagner epikus operaciklusának kortárs rendezéseire, melyeknek eklatáns példája a Bayreuthi Ünnepi Játékok keretében Harry Kupfer által színpadra vitt „Ring”-tetralógia.

Igaz, hiszen a fiktív alaptételezések feltétlen elfogadása nélkül miként nem akadnánk fenn azon, hogy az Istenek alkonya előjátékában a világfa tövében a hősök sorsának fonalát sodró nornák sokkal inkább hasonlítanak a japán go-színház fehérre meszelt arcú játékosaira, mint a valkűrök távoli rokonaira; vagy hogy Brünnhilde viharral és villámokkal dacoló paripája kerekeken guruló faló, amit madzagon maga után húzva indul újabb hőstettek végrehajtására a félelmet nem ismerő hérosz, Siegfried? S Gunthert, a gibichungok vezérét sem feltétlenül rokokó öltönybe bújt piperkőcként festjük le lelki szemeink előtt, ahogy a Rajna is csupán nagy képzelőerővel azonosítható az egész színpadon szétterülő lézerfénnyel.

Mégis elhisszük a rendezőnek és az énekes-színészeknek, hogy a Valhalla isteneivel találkozunk, törpéket, félisten héroszokat látunk magunk előtt, és ehhez kimondhatatlan mértékben segít hozzá a felséges, isteni magaslatokba vágyó muzsika. Wagner nagyszerű zenéje, mely erőteljes rézfúvósaival egyaránt képes dicsőíteni és elkeseríteni, üdvözölni és félelmet kelteni. És nem mellékesen talán a „Ring” e befejező darabjában hallani a wagneri életmű egyik, ha talán nem legmegrázóbb zenekari lamentációját, a lélekbe markoló „Trauermasch”-ot.

Az istenek alkonya mindezek mellett Wagner moralizáló törekvéseinek egyik összefoglalója is. A Trisztán és Izoldá-ból is ismert szerelmi bájital okolható a hős Siegfried vesztéért. Siegfried ugyanis már örök hűséget esküdött Brünnhildének, amikor a gibichungok csarnokába jutva Gutrune, Gunther leánytestvére az ármánykodó Hagen sugallatára lángoló szerelemre gerjesztő eleggyel kínálja meg a héroszt, aki ennek hatására tüstént elfeledi korábbi kedvesét és hitvesét.

Az elbűvölt Siegfried ráadásul az alakját megváltoztató sisak segítségével újdonsült vértestvérének, Gunthernek szerzi meg Brünnhildét. A valkűr szíve megszakad fájdalmában, amikor látja, hogy Siegfried nem csupán másé, hanem úgy kezeli, mintha sohasem ismerte volna őt. Brünnhilde bosszúból hazugsággal vádolja meg Siegfriedet, az események pedig ettől fogva feltartóztathatatlanul vezetnek a tragikus végkifejlethez. S minden - szerelem, becsület, fényes jövő - egyetlen roppant hatalmat adó, elorzott gyűrűért veszik oda.

Bizonyosan sokan elmondták, leírták már, de újra meg kell tennem itt: Wagner nélkül ma vélhetően nem létezne a „Gyűrűk ura”-trilógia; az egy-egy jellemhez, helyzethez kapcsolható vezérmotívumai pedig olyan komponisták módszereit határozták meg, mint a „Star Wars”- vagy „Harry Potter” filmek zenéit alkotó John Williams. Hatása ekképp felmérhetetlen és felbecsülhetetlen. Felmérhetetlen, hiszen a romantika utáni zeneszerzés legrejtettebb zugaiba is bizton behatolt, és felbecsülhetetlen, hiszen törekvéseiben az övéhez hasonlóan egységes, mégis összetett, önmagában is helytálló zenei örökséget csak kevesen hagytak maguk után.

Érdemes kellő tisztelettel adózni előtte és egész életműve előtt, melynek kiemelkedő darabja a jelen felvételen is látható Götterdämmerung.

Művészeti vezető:
Wolfgang Wagner

Színpadra alkalmazta:
Harry Kupfer

Előadják:
Siegfried Jerusalem - Siegfried
Bodo brinkmann - Gunther
Günter von Kannen - Alberich
Philip Kang - Hagen
Eva-Maria Bundschuh - Gutrune
Waltraud Meier - Waltraute
Birgitta Svendén - első norna
Linda Finnie - második norna
Uta Priew - harmadik norna
A Rajna leányai
Hilde Leidland - Woglinde
Annette Küttenbaum - Wellgunde
Jane Turner - Flosshilde

Chor und Orchester der Bayreuther Festspiele
Norbert Balatsch - kórusvezető
Daniel Barenboim - karmester

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: LCPM Stereo; DD 5.1; DTS 5.1
Felirat: német, angol, francia, spanyol, olasz
Kép: NTSC 16:9
Játékidő: 270+13 perc

A szerző életrajza