Főkép1600 őszén, egyetlen csatában eldőlt, ki fogja Oda Nobunaga és Toyotomi Hideyoshi harminc év alatt összehódított örökségét megkaparintani. Ez gyakorlatilag a Japán feletti uralmat jelentette, érhető hát, ha az érintett daimyók (hogy az új írásrendet használjam) hatalmas seregekkel készültek a kérdés eldöntésére.
Amire senki sem számított, az a Sekigahara melletti csata eredménye volt, hiszen EGYETLEN összecsapásban eldőlt a következő majd háromszáz év hatalombirtoklása.

A Tokugawa Ieyasu vezette „keleti tömb” győzött. A következmény nem csak a bakuhan taisei néven ismert politikai rend, hanem a régóta áhított belső béke lett.

Ieyasu jellemző módon csak tizenöt évvel később lépett fel esetleges riválissal szemben, igaz akkor kíméletlenül.
Hideyoshi fia, Hideyori – akinek életét meghagyta, sőt még szerény jövedelmet is biztosított számára –, a hatalom megszerzése érdekében egyre több gazdátlan szamurájt (ronint) gyűjtött maga mellé, amit persze nem nézhetett tétlenül Ieyasu, és mindenkit megöletett, így a lázongók újra vezető nélkül maradtak.

A lakosság szempontjából mindez a korábbi, egymással hadakozó daimyók korához képes érezhető fejlődés volt, elvégre a rendezett hatalmi és birtokviszonyoknak köszönhetően megszűnt a korábbi gyilkolni és hódítani gyakorlati elv.
Sőt, a tömeghadseregek után (amelyek létszámát a parasztokból verbuválták), a fegyverforgatás újra a kivételezett elit, a szamurájok kiváltsága lett.

Hogy mi köze van mindennek az Azumi című filmhez? Sok. Az egész film ugyanis arra épül, milyen borzasztó viszonyok között éltek az emberek 1600 után. Az időnkénti visszaemlékezések szerint banditák és átvonuló seregek aprították a lakosságot, senkit sem kímélve.
Ennek az állapotnak kíván véget vetni a szamuráj(!) Gessai, amikor orgyilkossá képez ki tíz ígéretes árvát. Természetesen nem óvodai kommandót hoz létre belőlük, hanem pár év múlva, az alaposan kiképzett tizenéves harcosokat gondosan kiválasztott célpontok ellen küldi, így valósítva meg az általános békét.

Ennyiből talán már látszik, nem a történelmi hűség szerepel első helyen a rendező listáján, hanem a szórakoztatás érdekében kosztümös szereplőket felvonultató, a hangsúlyt az akcióra helyező film lebegett a szeme előtt. Csak gratulálni tudok neki, mivel teljesítette tervét.

Bevallom, elfogult vagyok a szamurájfilmekkel, pontosabban azokkal a szamurájfilmekkel, amelyeket alapvetően nem nyugatra gyártottak, szóval ezeket nagyon szeretem. Pechemre a honi forgalmazás teljesen elhanyagolt területéről van szó, mivel még az évi egy film sem igazán jellemző az ellátottságra.

Az általam „autentikusnak” tartott filmek főbb ismérvei közé tartozik az érthetetlenség, mivel a miénktől eltérő gondolkodásmód vezeti az alapvetően közösségi életre nevelt, a kötelességek teljesítését az egyéni vágyak elé helyező mentalitást, így aztán az esetek egy részében a néző számára követhetetlen a szereplők motivációja.

A másik fontos szempont a zene. Ahol horrible dictu, angolul danásznak, vagy az európai fülnek követhető dallamszerkezet követi a képeket, az még lehet remek darab, de tökéletes biztosan nem.
Aztán ugye a vér. Nem tehetek róla, de a katanával elkövetett öldöklés egyik velejárója a vérben bővelkedő elhalálozás, ennek hiánya szintén kizárást eredményez. A korhű ruházatot és felszerelést nem említem, mert ezt már a belépőszinten megkövetelik az efféle alkotásoktól.

S végül, de nem utolsó sorban, ne legyenek benne szuperemberek. Kiváló vívók, átlagon felüli állóképességgel és erővel ellenben igen.

Mindezek után két filmet tudok megnevezni az általam látott halmazból, amely megfelel ezeknek az elvárásoknak, és etalonnak használhatóak: A hét szamuráj valamint a Szamurájok és banditák.
Tudom, Kurosawa számos szamurájokat felvonultató filmet is készített, de a Testőrön kívül a többinél egészen más mondanivalójú történet mesél el (például a Véres trón és az Árnyéklovas esetében)

Ryuhei Kitamura filmjében a zene nagyon európaias (szerencsére song nincs benne), ezen kívül van benne két, szerintem teljesen öncélú kameratrükk (Saru halála, valamint Bijomaru Mogami és Azumi végső kardpárbajának 360 fokos, óriáskereket idéző mozgása). Mivel manga eredeti alapján készült a mozi, ez a hatás főként a főszereplő kinézetén és némileg a jellemek kidolgozatlanságán érhető tetten.

Ezeket az egészhez képest apróságokat azonban hajlamos vagyok múló gyengeségként kezelni, mivel a film bámulatos, a busidó szellemiségének hiánya ellenére is zseniális darab.

A szereplőkről túl sok mondanivalóm nincs, Aya Uetót öröm nézni Azumiként, míg legfőbb ellensége Jô Odagiri (mint Bijomaru Mogami) hófehérben (ami japánban a halál színe) járkál, mint közveszélyes pszihopata ÉS a halál angyala.
Mellettük mindenki más csak statiszta, áldozatként vagy tettestársként tölt hosszabb-rövidebb időt a vásznon.

A film fő erőssége egyértelműen a számtalan harcjelenet, hol kettesével, hol nagyobb csoportban vagdalják egymást halomba a felek.
Az orgyilkos különítményen kívül szamurájok, banditák, nindzsák és persze közkatonák vesznek részt az öldöklésben.
Ennek ellenére szó sincs egyszemélyes feminista aktivista kommandóról, az utolsó nagy hirig alatt Azumi nem egyedül vágja le az ellene felvonultatott pár száz fegyverest, hanem némi váratlan segítséggel boldogul.
Vérből mindenesetre van bőven, már-már a Szamurájok és banditákat idéző mennyiségben (csak az ütőeres spriccelést hiányoltam, például a levágott kezeknél).

Az időnként felbukkanó moralizálás (mennyire jogos amit csinálunk, illetve van-e élet a sikeres küldetés után) európai szemmel inkább költői kérdésnek számít, mintsem komoly vitaalapnak, de ezt nem is kívánom megérteni.
De tulajdonképpen mindegy, mert ez a film így kerek, tempójával, hangulatával még a fanyalgó nézőket is odaszögezi a képernyő elé, a rajongók pedig időről-időre újra megnézik majd.

A történetnek időközben elkészült a második része is, ami az eddig olvasott kritikák alapján lényegesen gyengébbre sikerült, mint a rendkívül látványos nyitódarab.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DTS), magyar (DD 5.1), japán (DTS), japán (DD 5.1)
Felirat: magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)

Extrák:
Harc a végsőkig – magyar felirattal
Harc egy másik világban – magyar felirattal
Speciális képgaléria
Előzetesek
Videoklip