Főkép

Úgy tűnik, a képregények filmadaptációnak fénykorát éljük. Az amerikai szuperhősök, majd az összehasonlíthatatlanul sötétebb tónusú Spawn, Daredevil, vagy Sin City történetek megfilmesítése után egy igazi underground klasszikusból mainstream kiadvánnyá fejlődött rajzolt regény, a V mint vérbosszú került feldolgozásra, méghozzá Andy és Larry Wachowski által.

A produceri teendők ellátása mellett forgatókönyvíróként szintén közreműködő Wachowski fivérek már a Mátrix-szal bizonyították rátermettségüket, ám abban az opusban még az átgondolt történet és cselekményszövés helyett a vizualitásra, a forradalmian új képi effektusokra helyezték a hangsúlyt. A V mint vérbosszú ezzel szemben a jellegéből fakadóan képregényszerű fényképezés mellett, azt talán kissé háttérbe is szorítva, mindenekelőtt mondanivalójában lázadó, forradalmi, hagyománytagadó.

Ezúttal nyoma sincs az ősi filozófiák összefércelésével és modernizálásával megteremtett, inkább kevésbé, mint többé tudományos fantasztikumnak. A főszereplő, a vérbosszút esküdött V egy angol történelmi alak, a parlament felrobbantását tervező Guy Fawkes reinkarnációja, a történet fiktív ideje pedig ugyancsak jól beazonosítható korszak: a keménykezű, már-már diktatórikus kormányzásáról híres Vas Lady, vagyis Margaret Thatcher miniszterelnök asszony regnálásának ideje.

Az atmoszféra, amely a filmet uralja, roppant nyomasztó. A díszletekben, a nem is oly távoli jövő ultramodern, ám ezzel párhuzamosan retróba hajló Londonjában, a diktatórikus hatolom fekete-vörös színeiben és fenyegető kettős keresztjeiben bizonyos fokig az Alan Parker-féle A fal szimbolikája elevenedik meg, amíg a nagyszerű Natalie Portman alakította, tévelygő főhősnőt mintha az 1984 világából emelték volna át.

Portmannal kapcsolatban - még a film bemutatója előtti megnyilatkozások láttán - sokáig, sokat tűnődtem azon, vajon érdemes volt-e megszabadulnia gyönyörű fürtjeitől. Most már tudom és hiszem, hogy igen.

Jóllehet, ha erkölcscsősz lennék, legszívesebben indexre tetetném a filmet a gyújtó gondolatok, a könnyű félreértelmezhetőség miatt, a társadalmi stabilitást veszélyeztető eszmeiség okán, a szólás és meggyőződés szabadságának híveként minden érett, magában stabil világképet kialakított, felelősségteljes embernek ajánlhatom.
Arra azonban feltétlenül vigyázni kell, nehogy forrófejű kamaszok lássanak igazolást benne a tettleges lázadásra, akárcsak szüleik ellen is.

Kevésszer esik meg ilyesmi velem, tulajdonképp a Lakótársat keresünk óta most először fordul elő, hogy valamely filmmel kapcsolatban meglepetés ér - sokkal jobbat kapok, mint amire számítok. Talán az újabb, immár sokadik európai vérfrissítéssel sikerült új életre kelteni a művészileg lassan végóráit élő amerikai filmipart? Csak reménykedni tudok abban, hogy így alakul. Az igazolást csak a jövő hozhatja meg. Addig is szurkolok, hogy a bőséges és tanulságos extrákkal kibővítve megjelentetett V mint vérbosszú nem a kimúlás előtti utolsó fellángolás volt, hanem sok hasonlóan jól sikerült alkotás születik még Hollywoodban.

A DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DD 5.1), magyar (DD 2.0)
Felirat: angol, magyar
Kép: 2,40:1 (16:9)

Extrák:
A közeljövő megtervezése
Ne feledd, ne feledd: Guy Fawkes és a lőpor-összeesküvés
Anglia örök: A V mint vérbosszú és a képregények új hulláma
Szabadság! Mindörökké! - Így készült a V mint vérbosszú
Cat Power montázs
Előzetes