FőképChrisholm – az angol kereskedelmi flotta legfiatalabb kapitánya – egy tengeralattjáró támadás során elveszíti hajóját, és német fogságba kerül. Megpróbáltatásai során olyan pszichikai nyomást kell elszenvednie, hogy lassan az őrület határára kerül.
Fogva tartói ezért egy különleges, franciaországi elmegyógyintézetbe szállítják, ahogy pár kanadai és amerikai hadifogollyal kerül össze.

Az intézmény titokzatos igazgatója, Dr. Keitler kitüntetett figyelemmel kíséri nyomon a kapitányt, aki, miután mentális állapota ismét a régi, egyre inkább gyanakodni és aggódni kezd amiatt, hogy mit is akarnak vele és társaival (akik szintén nem szorulnak ilyen irányú gyógykezelésre) kezdeni a nácik egy diliházban.

A kérdésére azonban nem kap választ. Egy éjszaka azonban a francia ellenállási mozgalom segítségével – öt kanadai társával – sikerül megszöknie és egy lélekvesztőn áthajóznia a Csatornán.
A megkönnyebbülés helyett azonban cseberből vederbe kerül, a szövetséges titkosszolgálatok és a katonai elhárítás hazaárulással vádolja. Nem marad más lehetősége, mint egyedül bebizonyítani ártatlanságát, és leleplezni a valódi német kémeket.

Douglas Scott meglehetősen szürreálisan kezdi regényét. A begyógyszerezett, a fogságtól és a bezártságtól az őrület szélén táncoló Chrisholm szinte a pokol összes kínját kiállja, míg eljut Dr. Keitler karmai közé.
A doktor által vezetett műintézmény hasonlóan szürreális és a valóságérzet elvesztésére alapot adó hátteret ad a történéseknek.
A kapitány állandó dilemmája, hogy mit keres itt, amikor normális; az egymással civakodó hadifoglyok; a semmiből feltűnő váratlan segítség az ellenállás részéről, mind-mind kiválóan szolgálják azt a célt, hogy az olvasó teljesen elbizonytalanodjon abban, hogy miről is van voltaképpen szó.

Első látásra arra gyanakodtam, hogy valami nagyon elvont dolog fog kisülni ebből a diliházasdiból, de miután hősünk sikeresen megszabadul a fogságból, körvonalazódni kezdenek a háttérben meghúzódó szálak, melyek az SS titkosszolgálatához, a „Schatten Grouppe”-hoz (Árnyékcsoport) vezetnek.
Mindez elég érdekfeszítően hangzik, csak sajnos hiányzik belőle az a plusz, amitől egyedinek, eredetinek érzenénk az egészet. A jó kezdet után talán kicsit többet vártam tőle.

Habár a nem lehet egy lapon említeni mondjuk a Kémek a Sasfészekben vagy A Tű a szénakazalban című klasszikusokkal, mégis érdekes, mi több, a maga módján szórakoztató olvasmány, különösen a téma iránt érdeklődők számára.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Ellenséges vonalak
Szemtől szemben
Láncok