Főkép

Az előző kötet is formabontó volt, hiszen Pettson és Findusz történet helyett a kíváncsi macsek kedvenc receptjeiből kaptunk ízelítőt. Nem volt rossz, a grafikákat különösen élveztem (na meg a húsgombócot), csak éppen nem erre számítottam.

Éppen ezért már nem ért igazán meglepetésként, hogy a mostanában megjelent kötetben sem a páros életének újabb fejezetével ismerkedhetünk meg, hanem kiskorúaknak szánt barkácsötleteket kapunk, melyek felhőtlen szórakozást ígérnek mindazon kisiskolásoknak, akik nemcsak a tévéből érkező folyamatos képsorok alapján szeretnének megismerkedni környezetük csodáival, hanem passzív befogadás helyett cselekvésre is készek. Na ez a csoport valószínűsíthetően sok-sok izgalmas órát tölt majd az oldalakon leírt / lerajzolt szerkezetek elkészítésével.

Pihenésképpen pedig ott vannak a szerfölött humoros rajzok, melyek Garfield barátunkkal ellentétben nem a testtömegnövelést, a lustáságot és a mások kárára elkövetett gonoszkodást népszerűsítik, hanem Findusz és barátai (a padló alatt lakó muklák) alkotó képzeletének képes krónikái. Ezek a muklák egyébként fura, ámde bájos szerzetek, színük és méretük példányonként eltérő, csupán egyetlen közös tulajdonsággal bírnak: kíváncsiságuk határtalan.

Egyetlen részlehajlást vélek felfedezni az albumban, mégpedig azt, hogy a vidéken lakók előnyösebb helyzetben vannak, mint városi társaik. Nekik sokkal könnyebb „tiszta” patakot vagy almafát találniuk – no meg talán a muklák is jobban érzik magukat családi házban, mintsem panel- vagy társasházban. Ezt leszámítva kiváló iskolakezdési (vagy bármi más alkalomhoz illő) ajándéknak tartom az albumot, mivel meglátásom szerint alkalmas a lelkes ifjak energiáit kellő irányba terelni, s mindeközben a környező (élő)világot is megismertetni velük.


Ha nekünk annak idején az általános iskola alsó tagozatában ilyen könyvünk lett volna, valószínűleg sokkal jobban szerettük volna a technika órákat. – a főszerk. megjegyzése.