FőképA filmtörténet során a ’30-as évek Amerikájában túlnyomórészt annak alvilági oldalát látták meg az alkotók: számtalan ilyen gengsztermozi született az elmúlt nyolcvan évben, legyen szó az évtized korabeli opuszairól, vagy a későbbiek során készült retrofilmekről.

Persze nem egy ellenpélda is akad, melyben a tommygunnal felszerelt rosszfiúk helyett mondjuk a megélhetésért való bokszolás (A remény bajnoka), vagy esetleg egy színdarab megszületése (Broadway 39. utca) kapja a főszerepet.
Az idei Kárhozott szeretők pedig romantikus drámát helyez a mára talán el is feledett világ díszletei közé.

A történet maga épp az évtized végén született: regényadaptációról van szó ugyanis, a hazánkban sajnos tökéletesen ismeretlen (mellesleg a zseniális Charles Bukowski bálványát jelentő) John Fante munkája került most megfilmesítésre.
A Kárhozott szeretők a regényekkel, novellákkal és forgatókönyvekkel egyaránt foglalkozó író négy kötetet számláló Arturo Bandini-szériájának utolsó előtti darabja, melyben az önéletrajzi ihletésű szerző alteregója bonyolódik bajos románcba a kor Los Angelesében.

Az olasz bevándorló, Bandini az utolsó centjeiből élő magányos farkas, aki abban a reményben érkezik a városba, hogy megírja végre a Nagy Regényt, de próbálkozásai az írógépnél rendre kudarcba fulladnak – egy korábban kiadott novelláját leszámítva érdemi eredményt képtelen felmutatni.
Az érthetően lepukkant, ihletre vágyó férfi egy nap találkozik Camilla Lopezzel, a mexikói pincérnővel – a folytatást, már ami a hosszú távot illeti, ki lehet találni, de a film épp e furcsa kapcsolat kialakulásáról szól.

Azt gondolnánk, hogy egy Kínai negyedet és egy Mission:Impossible-t jegyző forgatókönyvíró nem igazán nyúlhat mellé, már ami a szkriptet illeti.
Sajnos azonban az életében negyedjére rendezői pozíciót is betöltő Robert Towne ezúttal kissé elszámolta magát: az egyébként mindössze kétszáz oldalas regényt terjengősen, két órás filmmé nyújtva meséli el – a sokáig húzódó páros kapcsolata nehezen alakul, egy idő után pedig unalmassá válik a huzavona.
Persze egy felvállaltan (melo)dramatikus történettől mást nem nagyon várhat az ember, mégis, érezhető a súlyfelesleg – holott ezen könnyű lett volna segíteni.

Zavaróbb viszont, hogy a film jellegéből adódóan elsősorban a vezető színészekre fekteti a hangsúlyt.
A nehezen komolyan vehető Salma Hayek mellett a különben tehetséges Colin Farrell sincs csúcsformában, bár kétségtelenül vannak jó megmozdulásai, mégsem hozza igazán átütően azt a sikertelen próbálkozásoktól (írás, nők) frusztrált figurát, akinek lennie kéne.
Ellentétben a még ismeretlen Idina Menzellel, aki kevés vászonideje dacára igencsak feldobja közös jeleneteit Farrell-lel.

Robert Towne abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Kínai negyed forgatókönyvével már sok helyen biztosította elismertségét, mert bár a Kárhozott szeretők aligha teljes kudarc, egészen biztos, hogy nem ezt a címet fogjuk emlegetni vele kapcsolatban.

Az egymást, és igazán helyüket sem találó páros kimondottan igényesen fényképezett története megmarad hangulatos, de vontatott románcnak: Farrell, Hayek, netán a kor szerelmesei számára persze egészen biztosan érdeklődésre fog számot tartani.