FőképÍme egy „lehetett volna” regény. Egy kicsit jobb reklámmal, erőteljesebb történettel, némileg merészebb témaválasztással akár Cameron West telepedhetett volna le arra a székre, amit egy évvel később Dan Brown elfoglalt, köszönhetően A Da Vinci-kód eszméletlen sikerének.
A vallási szálat leszámítva ugyanis minden megvan A Medici-tőrben, ami Brown írásában is tetszett az olvasóknak.

A sokoldalú olasz zseni hagyatékának egyik eleme századok hányódása után újra előkerül (a tőr, jobban mondva a hozzá vezető kódolt üzenet), hogy alaposan felkavarja a nemzetközi műkincsgyűjtők köreit.

A rafináltan eldugott tárgy felkutatása csak megfelelő képzettség birtokában lehetséges, így kerül akaratán kívül a képbe tudós-kaszkadőr(!) hősünk, Reb Barnett, aki családi hagyományokat követve a múzeumokban és a kiállított tárgyak között is éppúgy otthon érzi magát, mint gépjárművek és fegyverek társaságában (mintegy kései Indiana Jones).

Férfiember ne járjon egyedül – szól a mondás, ezért hamarjában hősünk mellé kerül egy hasonlóképpen okos hölgy, aki született olaszként a szükséges fordításokkal segíti a kutatást.

Aztán, hogy ne legyen egyszerű az egész, engedjünk a nyomukba egy sereg rosszfiút, akik majd a fél világon végigkergetik őket, fenntartva a feszültséget és a mozgalmasságot.

Mielőtt a fentiek alapján bárki végzetes következtetéseket vonna le, hangsúlyozom, annyira nem tragikus a helyzet, köszönhetően Cameron West pszichológiai tanulmányainak, amit nem rest felhasználni főhősünk jellemének és motivációjának kidolgozásában.

Egyszóval olyan kis kellemes, párdélutános történet, amiről biztosan nem fognak világszerte beszélni, viszont megbízható szórakozást nyújt. Na meg azt se felejtsük el, hogy Brown sem első regényével vált híressé, és némi gyakorlás után szerintem West ennél többre is képes lesz.