FőképElőre szólok, hogy akik Steven Saylor regényein, vagy más, hasonlóan alapos, az ókori Rómában játszódó történeteken „nevelkedtek”, azok számára ez a könyv nem jelent majd akkora élményt, mivel Banks egyértelműen kisebb célt tűzött ki maga elé.

A kiszemelt célközönséget nyilvánvalóan a tizenéves korosztály azon tagjai alkotják, akik szeretnek olvasni, és némileg vonzódnak a történelem iránt.
Ne adj isten moziban korábban már láttak pár sarus filmet, és szeretnének valami kézzelfoghatót erről a korról. Amikor még nem volt tömegközlekedés, pszichológus és fogszabályozó.

Továbbá a fenti indíttatáson kívül – lappangó elvárásként – olyan történetet kívánnak, ami tinikről szól. Lynne Reid Banks szerint az évezredek múltát egyedül a másik nem iránti vonzalom és kíváncsiság élte túl, így érthető, ha könyve két fiatalról szól, akik megtapasztalják az érzelmek csodálatosságát.
No meg azt is, mit jelent egymástól távol eső társadalmi osztályhoz tartozni (az isteni caesar gyermeke és rabszolga).

A történet összességében tartalmaz minden szükséges fordulatot, ami elvárható egy könnyed, tizenévesek számára írt könyvtől. Van benne vér, erőszak, hatalom és pompa, zsarnok apa és aggódó anyuka.
Intimitás és ünneplő tömeg, boldogság és szomorúság egyaránt. Divatos popbanda szerencsére akkoriban még nem volt, így ezt mellőznünk kell.

Ami számomra csalódás volt, az nem más, mint egy történelmietlen apróság. A rabszolgafiú büszkén bemutatkozik a Colosseumban (Julius Minimus), pedig neki a helyzetéből eredően (rabszolga) nem lehetett második neve. Ez kizárólag a római joggal rendelkező szabadok kiváltsága volt.

Rájuk viszont az első Caesar törvénye (Lex Julia municipalis – i.e. 45.) vonatkozott, ami elrendelte, hogy az összeírásokban három név szerepeljen. Évszázadokkal később a „Constitutio Antoniana” (i.u. 212.; Caracalla) kihirdetésével minden szabad lakos megkapta a római polgárjogot, minek következtében általánossá vált a hármas névadás (tria nomina).
Ez a következőképpen nézett ki:
1. Praenomen
2. Nomen gentile (Jelzi, hogy kinek a fia/lánya az illető.)
3. Cognomen (Eredetileg ez volt a személyes név.)

A regény cselekménye valamikor a harmadik század idején játszódik, szóval a névhasználatnál már ez volt érvényben.

De ezt leszámítva Banks tényleg a valóságnak megfelelően mutatja be a cirkuszi látványosságokat, a családfő mindenhatóságát a hatalma alá tartozó családtagok felett, és amennyire a terjedelem engedi, a hétköznapi életet.