Főkép

Milyenné válik a világ, ha azt minden ébredés, minden feleszmélés után összefüggéstelen emléktöredékekből kell újra meg újra összeállítani? Mit érthetünk meg a minket körülvevő emberek, események tömegéből, ha nem ismerjük az ok-okozati kapcsolatokat? Felépíthető-e egy teljes élet, ha kizárólag fényképekre felfirkantott, kontextusukból kiszakított jegyzetekből tudjuk ismételten megalkotni azt?

A Memento ezekre a kérdésekre keresi a választ, ami - mint előre sejthető - csak „iszonytató”, „lényegében semmit”, és kategorikus „nem” lehet.

A film cselekmény-kibontási technikája egészen sajátlagos. A fő szál egyszerűen visszafelé halad. A sorrendiségüket tekintve visszafelé pergetett epizódokkal végigkövethetjük, hogyan záródnak be egymás után a megismerés ajtai, hogyan törlődnek ki, és változtatják meg értelmüket a tények. A fordított narráció tulajdonképpen a film metafizikai aspektusát hangsúlyozza ki - a lét általános kiszakítottságának érzetét erősíti minden egyes felismerésünk: mit miért tett, követett el Leonard, a balesete folytán rövid távú emlékek létrehozására képtelen „főhős”.

Az ugyancsak széttöredezett, ám a nagyobb hatás kedvéért flashback-technikával megvalósított, beágyazott pszeudo-emlékek kronologikus következetességgel segítenek rá a lassan összeálló kép kirakására.

 

(A narratív puzzle ötlete egyáltalán nem újdonság, hiszen a posztmodern irodalomban több példát is találni rá, filmbeli megoldásként azonban Tarantino Ponyvaregény-e mellett/után elsősorban Nolan használta ilyen egyértelmű tudatossággal és sikerrel.)

A két eseményblokk végül összeér, és minden megvilágosodik. A történet legkülső héjához kötött megértés viszont nem szolgál különösebb bölcseleti revelációval, legfeljebb megerősíti meggyőződésünket, hogy végső soron mindennek létezik logikus magyarázata. A felszínt lehámozva ellenben újabb és újabb kérdések merülnek fel.

Szembetalálkozunk a kvantált, jól elkülöníthető energiacsomagokként megélt történelem poszt-derridai filozófiájával, az idő könyörtelenül és visszafordíthatatlanul az entrópia felé mutató nyílvesszejének problematikájával, és - nem mellékesen - a társadalmi gépezetek emberi fogaskerekeinek erkölcsi felelősségéből következő dilemmákkal is.

Ám itt még nem ér véget a Barthes hasonlatából jól ismert, egymást borító hagymahéjak sora. Vélhetően mindenkiben, minden újranézéssel egyre több asszociáció sejlik fel, ahogy egyre mélyebb rétegekbe jutunk, egyre inkább tudatosodnak bennünk az elsőre sokak számára nehezen követhető képi elbeszélés részletei, és lehetővé válik, hogy a rejtett, vagy csupán sejtetett téma-töredékekre is összpontosíthassunk.

A film ekképp egyre mélyebb értelemmel bírhat, egyre gyötrőbb és kényelmetlenebb problémák felismeréséig juttathatja el az arra fogékonyakat.

A fantasztikus színészi alakítások miatt eleve nagyszerű Memento nem közönséges krimi tehát, hanem mélységesen filozofikus talány, aminek megfejtése minden egyes alkalommal egyre újabb rejtélyek felbukkanásához vezet. Ezért is érdemes magunkénak tudni a Memento DVD-változatát, hiszen így bármikor elővehetjük a filmet, és újfent elmerenghetünk az enigmatikus történet felett.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Interjú az író és rendező Christopher Nolannel
A film honlapjának bemutatása
A szereplők bemutatása
Tattoo galéria
Forgatókönyv
Rejtett extra (a film jelenetei időrendi sorrendben)

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1)
Felirat: magyar
Kép: 2,35:1 (16:9)