Főkép

Tamási Áron novelláit olvasni olyan, mint betévedni egy múzeumba, ahol csodálatos, míves alkotmányokra lelhetünk, mégis csupán a régmúlt visszhangjait csalogathatjuk elő az idő üvege mögött megbúvó írásokból. Melyeknek mind témáját, mind előadásmódját a sajátságos, a modern standardoktól szándékoltan, szándékolatlanul elszakadt dialektusban eleve jelenlévő colour locale határozza meg. A nyelvezet azonban, a régóta nem használt igealakokkal és a tájszavakkal, melyeknek bősége miatt néhol minden tizedik szó ismeretlen - jóllehet viszonylag könnyedén kikövetkeztethető - archaizmusnak hatott, több puszta helyi színezetnél. Egy letűnt, avatag világ visszavetülése verbálisan is elgépiesedett tudatunkra. Akinek sikerül teljesen átadni magát az erdélyi idióma, a furcsának tűnő kifejezések és szófordulatok bájának és varázsának, ugyanúgy másik emberként születhet újjá, mint az, aki idegen nyelvet tanul, s ezáltal egy idegen kultúra birtokába jut.

Ugyanez a nyelvezet teszi élvezetessé a témákat is, melyek többsége - lévén, hogy mióta az eszemet tudom, városban, egyetemi éveim kezdete óta pedig nagyvárosban élek -, nem sokat mond, kommunikál alapjaiban urbánus énemnek. Ám, akárcsak Márai esetében, a történetek esetenkénti sutaságát, vékonykaságát mesterien ellentételezi a szavak sűrű, kihímzett szövete, amihez néhány novellában valódi drámai mélység adódik hozzá. A rövid írások skálája a balladaszerű sorstörténetektől a humoros karcolatokig terjed. Pontosan ez a változatosság, az erdélyi parasztok és városlakók egyszerű életét ágas-bogas kismindenségként ábrázoló megközelítés tekinthető a kötet legfőbb erényének. Ráadásul a három fő téma köré csoportosított írásokban végigkövethetjük Tamási Áron írói és világnézeti fejlődését is a földhöz, a terményhez mindenáron ragaszkodó paraszt erkölcsön felülemelkedő gyilkos tettétől a társadalmi egyenlőség visszásságain sztoikusan kacagó nincstelen merengéséig.

Tanulságos kötet azoknak is, akik eleve vonzódnak Erdély ódon parasztvilágához s a régi erkölcsrendhez, és azoknak is, akik csupán rövid szellemi kirándulásra, egy könyv lapjaiba zárt múzeum termeinek végiglátogatására vágynak a napi munka fáradalmai után.

Tartalom:
Emlékezés

KESERŰ KENYÉR
Szász Tamás, a pogány
Keserű kenyér
Mikor az erdő ébred
Tüzet vegyenek!
Öreg fa gyökere
Kivilágított fapiac
Jégvirág vőlegény

RÜGYEK ÉS REMÉNYSÉG
János nemzései
A legényfa kivirágzik
Rebeka pályafutása
Fehér zimankó
Lőrinc két almája
Erdélyi társaság
Lélekindulás
Okos szekér
Rügyek és reménység
Világló éjszaka

ÁRNYAS SZÜLŐFÖLD
Fanyelű bicska
Angyalok éneke
Intelem
Test és lélek
Dölyfös gazda
Pásztorok ivadéka
Árnyas szülőföld

Jussomat ne vitassátok!