Paul McCartney, Geoff Dunbar és Philip Ardagh: A felhők fölött

Erdőfalva lakói régóta békességben élnek. Ám egyszerre csak hatalmas sárga bulldózerek érkeznek a szomszédos Megatropoliszból, hogy letarolják az otthont adó, hatalmas fákat.

Krókus, a mókus azonban nem csak lakását, hanem édesanyját is elveszíti a rettenetes pusztításban. Mielőtt azonban még örök nyugovóra térne, Krókus anyácskája, Cukorfarkú, meghagyja fiának, hogy feltétlenül keresse meg Állatországot, ahol egyetlen állatot sem fenyeget a kegyetlen civilizáció.
Krókus tehát útnak indul, hogy teljesítse édesanyja utolsó akaratát.

Először Megatropoliszban próbál szerencsét, ahol hamar segítőtársakra: Patkóra, a csatornapatkányra, és Tündibundára, a csinos mókuslányra lel. Azt is megtudja, hogy a város szinte minden állata a gonosz Görrcs, és áruló segítőtársa, a Vándor nevű, kövér patkány gyáraiban sínylődik rabszolgaként.

Elhatározzák hát, hogy véget vetnek a nyomorúságnak, és Állatországba menekítik a szerencsétlen sorsú állatokat. Céljuk elérésében Brékó, a féllábú béka, és Alfredo, a kigyúrt bolha is segédkeznek, de nem is sejtik, mennyi viszontagságon kell keresztülmenniük, mielőtt nemes és merész vállalkozásukat végül siker koronázhatná.

Ha valakinek minderről a Disney rajzfilmek hangulata és motívumai jutnak eszébe, egyáltalán nem jár messze az igazságtól. Az egykori Beatles-tag, a vegetáriánus nézeteiről ismert Paul McCartney ugyanis bevallottan rajong a humoros, emberivé varázsolt állatkák történeteiért, és Geoff Dunbarral már több hasonló animációs filmet is készített.

Krókus, a mókus meséje ezért is oly sodró lendületű, humoros, és minden elemében huszonegyedik századi. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy mai elemis vagy kiskamasz ne tudná beleélni magát az aranyos és valóban szórakoztató történetbe, főleg, mivel a nagyszerű és szintén kifejezetten korszerű figurákkal teli illusztrációk önmagukban is rengeteget elmondanak. Az egész könyv ténylegesen olyan, mintha egy rajzfilm képkockái mellé nyomtattak volna vicces, a kimerevített epizódokat megelevenítő kísérőszöveget.

A pazar kiállítás igazán méltó a meséhez, és a Móra Kiadó gondosságának, igényességének legjobb bizonyítékaként említhető. Ha már a nagyobb gyerekek a Harry Potter-regények és a Darren Shan tollából született történetek jóvoltából ismét rákaptak az olvasásra, igazán érdemes ilyen, kisebbeknek szóló köteteket is kiadni, melyeket a szó legszorosabb értelmében öröm kézbe venni, lapozgatni, és végigolvasni.

És A felhők fölött történetét megkedvelve talán arra is kapható lesz majd a felcseperedő nemzedék, hogy komolyabb könyveknek is nekigyürkőzzön. A magam részéről szurkolok, hogy így legyen.