Gail Carson Levine: Prilla, a hőstehetség

Képzeljünk el egy helyet, ahol minden nap új kalandot ígér, ahol az öregedés még hírből sem ismert, ahol a kacajból új tündérek születnek, ahol minden tündérnek tehetsége van. Ez Sohaország, a Sohatündérek otthona, Pán Péter világa, a felnőttek szabályaitól mentes kalandok, álmok és nagyszerű felfedezések birodalma.

Sohaország olyan, mint Michael Ende Végtelen Történetében Fantázia: nem csupán legelemibb, egyetemes és időtlen vágyainkat, félelmeinket testesíti meg, hanem léte is tőlünk függ. Ha elkezdünk kételkedni benne, vagy elveszítjük a belé vetett hitünket, felborítjuk békéjét és egyensúlyát, sőt, olykor lakóinak halálát is okozzuk.

A függőségi viszony azonban kölcsönös, hiszen ezek a mesebeli világok hívják fel a figyelmünket arra, hogy mindegy milyen világban, milyen körülmények között élünk, merjünk hinni, álmodozni és fantáziánkat szabadon engedni.

J. M. Barrie klasszikussá vált meseregénye, Pán Péter története idestova száz éve indult hódító útjára. Sikere töretlen, ezért nem csoda, ha évről-évre különböző adaptációi, illetve kiegészítései készülnek el. A Newbery-díjas Gail Carson Levine nevével fémjelzett, David Christiana által csodás illusztrációkkal ellátott kötet, a Prilla, a hőstehetség is ilyen. Amelyről nem árt tudni, hogy nem csupán egy modern tündérmese, hanem a Disney-tündérek sorozat első, debütáló kötete is egyben.

Prilla nem más, mint Sohaország legújabb tündérjövevénye, aki Kartali Sára baba első kacagásának köszönheti születését. És egyáltalán nem olyan, mint a többi tündér. Illetve ránézésre olyan, de a viselkedése…

Nos a viselkedése némi kívánnivalót hagy maga után. Először is, fogalma sincs róla, hogyan kell viselkedni Sohaországban. Nem tudja, hogy minden tündér első kötelessége a Bejelentés. Nem tudja, hogyan kell köszönteni vagy szólítani a többi tündért. Ráadásul úgy tűnik, fogalma sincs róla, mi a tehetsége. Márpedig minden tündérnek van tehetsége. Éppen ezért a többiek úgy gondolják, hogy Prilla születésekor valami történhetett, ezért tökéletlen lett.

Sajnos Galamb anyó, a sziget bölcse sem tudja, mi lehet Prilla tehetsége. Ám őt ez annyira nem is zavarja, mint a tündéreket, mert érzi, hogy van valami az ifjú jövevényben, amit még soha nem érzett Sohaországban. És hisz benne, hogy Prilla megtalálja a tehetségét.

Aztán jön egy szörnyű hurrikán (bár Sohaországban még soha nem volt ilyen), éppen a Vedlés ünnepének kellős közepén, és Galamb anyó varázserejű tojása egy alákígyózó villám miatt darabokra tört, a belseje pedig porrá égett. Ennél nagyobb szörnyűség nem is történhetett volna Sohaország lakóival.

Akik ahelyett, hogy a teljes kétségbeesés mocsarába süllyednének, a bölcs Galamb anyó útmutatásainak megfelelően veszélyes expedíciót indítanak a sziget megmentése érdekében. Ebben a nemes küldetésben vesz részt Prilla is, aki abban reménykedik, hogy a kaland végére talán rájön, mi is az ő tehetsége, az olvasók pedig választ kapnak arra a kérdésükre, vajon mi a csoda az a hőstehetség.