FőképA világszínvonalú természettudományi gyűjteménnyel rendelkező londoni Natural History Museum és a BBC Wildlife Magazine, mint az Egyesült Királyság vezető természet- és környezetvédelmi havi magazinja 1984 óta együttes erővel szervezi az évről-évre egyre jelentősebbé váló, az „Év Természetfotósa” (Wildlife Photographer of the Year) pályázatot, amellyel hitet tesznek a földi élet sokféleségének feltárása és védelme mellett.

A 2005-ben meghirdetett, változatos témákat és stílusokat felvonultató fényképes díszszemlére több mint 50 országból közel 17000 nevezés érkezett. A különböző kategóriákban és technikával készült képek egy részét amatőr, másik részét profi fotósok készítették.
A földi élet szépségét, változatosságát és drámaiságát bemutató képeket a zsűri elsősorban esztétikai szempontok szerint értékeli. Azt, hogy szakmai szemmel nekik mi tetszett, vagyis melyek lettek a nyertes, illetve magasra értékelt alkotások, jelen kötetben láthatják az érdeklődők.

A zsűri tagjai (Frances Abraham, Simon Bishop, Lewis Blackwell, Mark Carwadine, Ceri Crump, Laura Goodchild, Rob Jordan, Rosamund Kidman Cox, Tim Parmenter, John Norris Wood, Kevin Schafer, Jan Töve, Vickie Walters, Art Wolfe) szerint 2005 legmegragadóbb és legemlékezetesebb alkotása Manuel Presti „Égi üldözés” című képe.

A kép rám nem volt igazán nagy hatással, nem is értem, mit láthattak meg benne a szakértők, amit én sehogyan sem bírok felfedezni benne.
Nekem személy szerint sokkal jobban tetszik az ugyanabban a kategóriában csupán nagyra értékelt munka, John Aitchison „Bukázó sarlósfecske” című munkája. A másik kép, ami megragadott, Jean-Pierre Zwaenepoel „A hanuman városnéző útja” című alkotása.
Ez a két kép számomra azt jelképezi, hogy az állatvilág egyaránt képes alkalmazkodni a legkülönfélébb természetes élőhelyekhez, és az ember teremtette környezethez – ha hagyjuk.

De természetesen minden kép mindenkiből mást és mást vált ki, mindenkinek mást és mást mond vagy jelent, a technikai megvalósítást pedig úgyis csak a hozzáértők (fotósok, képszerkesztők stb.) tudják igazán értékelni.
Mi, olvasók pedig igazán szerencsések vagyunk, hogy nem kell minden pályamunkát megnéznünk, hiszen ezt mások megtették már helyettünk, hanem lehetőségünk van csupán a 2005-ös év termésének legjavában gyönyörködni.

Külön örömömre szolgál, mi több, büszkeséggel tölt el, hogy az impozáns válogatásban egy magyar fiatalember, Máté Bence több fotója is szerepel – nagyon is megérdemelten. Ráadásul Bence a híres természetfotós, Eric Hosking után elnevezett kategória – amely a fiatal, 18-26 év közötti fotósok ösztönzését és támogatását szolgálja – nyertese lett. Többek között.

Órákig lehetne mesélni a kötetben található csodákról. Nem érdemes. Ezt úgyis mindenkinek a saját szemével kell látni, másképp úgysem hiszi el.
De nem is érzi át azt, ami kivétel nélkül minden képről sugárzik: a tökéletes felvétel megszületéséhez jó érzék, széles körű természetismeret, komoly mennyiségű türelem, és természetesen nagy adag szerencse is szükségeltetik.
Éppen ezért nem kell komoly beruházással profi felszerelést venni, és világ körüli útra indulni, elég, ha kimegyünk a közeli erdőbe, parkba, vagy éppen a kertbe, és várunk…