Főkép

Az eddigi nyolc Ryan-könyv után már nem az idősödő apáé a főszerep, hanem friss diplomás fiáé, aki megpróbál apja örökébe lépni. Körülbelül olyan kvalitásokkal rendelkezhet, mint apja A rettegés arénájának filmváltozatában, amely igencsak messzire elrugaszkodott az eredeti regénytől. Máig nem értem, hogy Clancy hogy „erőszakolhatta meg” ennyire az eredeti sztorit az általa írt forgatókönyvben.

Mint az várható, A tigris karmaiban is a terrorizmus és a titkosszolgálatok harca áll a középpontban, kimondottan az ifjabb Jackre és két unokatestvérére (Brian tengerészgyalogos-tiszt, Dominic FBI ügynök) kihegyezve. Ahogyan az már lenni szokott a figurák magánélete már-már spártaian egyszerűen és meglehetősen kurtán kerül előadásra. Clancy a szemben álló felek operatív munkájára/műveleteire helyezi a hangsúlyt.

Természetesen maga az alapötlet, hogy idősebb Jack még elnöksége idején létrehozott egy különleges, az állami szervektől (kongresszus, CIA, NSA, FBI, stb.) független és számukra láthatatlan hírszerző szervezetet (Campus) rendkívüli módon célba talál.

Az már kevésbé örvendetes, hogy ezt a szupertitkos szervezetet ifjabb Jack különösebb nehézség nélkül felfedezi, majd a főnökkel elbeszélgetve rövid úton fel is veteti magát a céghez. Hiába a viszonylag kimerítő magyarázat, kicsit gyengécske a „Campus lebukása Junior előtt” dolog. Brian és Dominic „beszervezése” viszont már hibátlan, a klasszikus minta szerint kivitelezett profi munka. Ugyanilyen jellegű profizmussal találkozhatunk a „másik” oldalon, amelyet jelen esetben arab terroristák jelentenek.

A „Szervezet” – Clancy csak így nevezi csoportosulásukat – a KGB kézikönyve szerint próbálja megszervezni működését és terrorakcióit, amelyek szinte lenyomozhatatlanok. A hangsúly a „szinte” szón van, a Campuson fennakadnak Junior hálóján.

Azt hiszem, Tom Clancy annak is köszönheti töretlen népszerűségét, hogy regényei nagyon is életszerűek. Nekem pontosan a hihetőségük és szakszerűségük miatt tetszenek. Azért persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy jó pár regényét számítógépes játékok (Red Storm Rising, Rainbow Six, Ghost Recon, Splinter Cell) formájában is feldolgozták, ami jelentős számú rajongótábort biztosít műveinek.

Mindezek ellenére úgy érzem, ez a regénye egy kicsit „Az ifjú Indiana Jones” mintájára készült. Habár az események véresen komolyak, a főszereplők – akárcsak Indy a fentebbi történetben – „lazára veszik a figurát”. Ami mondjuk nem baj, ha mellette a megszokott színvonalú és hangsúlyú akció bontakozik ki. Ám ez jelen esetben még hiányzik (ne feledjük, ez egy új sorozat első kötete), ezért jelen formájában a könyv egy fiatal tigris kiheverhető karmolása. Reméljük a folytatás már a szokásos kőkemény harapás lesz.

 

A szerző életrajza