Az operaház fantomja (tartalmi kivonat)

A Párizsi Operaház igazgatói a balett táncos Meg Girytől hallanak a Fantom nagyemeleti magánpáholyáról, az 5-ös bokszról. Ők azonban nem hisznek ilyesfajta „képzelődésekben”. Meg anyja, Mme. Giry tud a Fantom létezéséről, mert minden este bemegy a magánpáholyba. A „szellem” az első felvonás felénél szokott megérkezni. A megbeszélést viszont félbeszakítja a hallban keletkező zűrzavar. Felfedezik ugyanis, hogy Joseph Buquet-t, az Operaház egyik népszerű emberét meggyilkolták. A körülmények először öngyilkosságra utalnak, ám később kiderül, hogy mégis gyilkosság történt.

Christine Daae játssza aznap este Margaritát a Faustból. La Carlotta helyett ugrott be, aki beteg. Philippe de Chagny gróf öccse, Raoul de Chagny vicomte elmegy meglátogatni Christine-t, akit már gyermekkora óta ismer. A lány azonban úgy tűnik, hogy meg sem ismeri, furcsa, távoli hangulatban van. Raoul követi az öltözőjéig és ott egy férfihangot hall a lányhoz beszélni. Amikor Christine elmegy, Raoul belép a szobába annak reményében, hogy ott találja az ismeretlen hang tulajdonosát. Nagy meglepetésére viszont, senkit sem lát. Zavartan távozik, gondolatai a rejtélyes illető körül forognak.

Az Operaház szelleme több üzenetet küld, amelyben közli, hogy szeretné Christine Daae-t jó karakterű szerepekben látni és egyúttal kifejezi azon kívánságát is, miszerint az 5-ös bokszot szeretné ha kizárólag neki tartanák fent.
Az igazgatók ezt nem veszik figyelembe és eladják aznap estére a bokszot, hogy maguk előtt is bizonyítsák: a szellem nem létezik.

 

Az előadás alatt a boksz nézői olyan furcsaságokat észlelnek, mint például egy távoli férfihang, mely azt mondogatja: „Ez a boksz foglalt.” Amikor rákérdeznek, a boksz felügyelője, Mme. Giry csak annyit mond: „Ő volt az Operaház szelleme.” Ezek után az igazgatók úgy érzik, hogy Mme. Giry-t fel kell függeszteni munkája alól.

Christine Daae üzenetet küld Raoulnak: „Nem felejtettem el azt a fiúcskát, aki bement a tengerbe a sálamért.” Kéri, hogy találkozzanak Perrosban, ahol apja halálának évfordulóját tartják. Az üzenet kézhezvétele után Raoul azonnal Perrosba utazik Christine-hez. Amikor megérkezik, elmondja a lánynak, hogy mindig is szerelmes volt belé. Ám Christine újra abban a furcsa hangulatban van és kineveti a fiút. Csak akkor lesz izgatott, mikor Raoul elmondja mit hallott a lány öltözőjéből. A lány kikérdezi a történtekről, azután bezárkózik a szobájába. Este beszélnek legközelebb.

Christine arra a következtetésre jutott, hogy Raoul a Zene Angyalát hallotta az öltözőben, a fiú viszont azt állítja, hogy valaki bolondot csinál Christine-ből. A lány erre elfut és eltűnik a szeme elől. Még aznap, késő éjjel, Raoul meglátja, ahogy a lány elhagyja a fogadót. Követi őt a perrosi temetőbe, apja sírjához. A lány egy láthatatlan hegedűs dallamaira énekel, aki a „világ legtökéletesebb muzsikáját” játssza. Amikor Christine elmegy, Raoulra ráesik az egyik temetői épület külső darabja és eszméletét veszti.

Mindeközben az Operaház igazgatói alaposan megvizsgálják az 5-ös bokszot, nyomok után kutatva. Mivel semmit sem találnak, arra gondolnak, hogy valaki tréfát űz belőlük. Úgy döntenek, ma este ebből a bokszból fogják nézni a Faustot. Később levelet kapnak a Fantomtól, aki követeli, hogy adják vissza neki az 5-ös bokszot, helyezzék vissza Mme. Giryt a munkájába, és hogy Margarita szerepét Christine Daae énekelje. Az igazgatóknak azonban már elegük van belőle, ezért figyelmen kívül hagyják kéréseit. Az első két felvonás zavartalanul folyik le, a harmadik kezdetén viszont Carlotta, az énekesnő váratlanul fulladozni és krákogni kezd. Erre az igazgatók elhagyják a bokszot.

Amikor visszatérnek, a helyiséget már valaki elfoglalta, legalábbis a hangokból erre lehet következtetni. Bemenni félnek, hátha mégis életben van a Szellem. Ezalatt Carlotta igyekszik visszanyerni hangját. „Úgy énekel, hogy a csillár is leszakad tőle!” kiáltja a Fantom az 5-ös bokszból. Egyszer csak, minden figyelmeztetés nélkül a nagycsillár tartólánca elszakad és Mme. Giry helyettesét halálra zúzza, több másik embert pedig megsebesít.

Ahogy az este véget ér, Carlotta beteget jelent, Christine pedig eltűnik. Raoul elindul megkeresni. Mme. Valerius otthonában arról értesül, hogy a lány a Zene Angyalával van. Később Raoul meglátja Christine-t egy lovas kocsin, utána kiált, de a lány meg se hallja. Másnap reggel a fiú üzenetet kap, miszerint találkozniuk kell az esti álarcosbálon.

Raoul gyorsan felöltözik és elmegy a bálba. Christine végigvezeti őt, majd egy privát bokszban leülnek beszélgetni. Az álarcosbál többi résztvevője egy magát „Vörös Halál”-nak nevező férfi köré gyűlik. Skarlátvörös ruhájában ügyesen álcázza magát a Fantom. Vörös Halál követi Raoult és Christine-t. A lány megelőzi a két férfi találkozását azáltal, hogy elmeséli Raoulnak az „ő szerelmük”-et. A fiú érzi, hogy ez csapda és megpróbálja elhagyni a bokszot, ám Christine ezt megakadályozza. Majd elmondja, hogy Raoul és ő már soha többet nem találkozhatnak, sőt, a lány többet színpadon sem fog énekelni, azután egyedül hagyja.

A fiú elmegy a lány öltözőjébe, hogy megkeresse. A függöny mögé bújik, mikor Christine belép. A lány leül és ír valamit négy papírlapra, majd elrejti őket. A semmiből hirtelen egy hang szólal meg, a szobában viszont csak Christine tartózkodik. A hang folyamatosan ezt énekli: „A sors örökre összeköt bennünket”.

Christine pedig válaszol: „Itt vagyok Erik, te viszont elkéstél.”

 

Azután a tükréhez lép, épp amikor Raoul is előmerészkedik rejtekéből. Ám ahogy meg akarná érinteni a lányt, egy hideg fuvallat hátralöki. Hirtelen húsz Christine-t lát, aztán egyet sem. A lány eltűnt. De hova? És ami a legfontosabb: ki az az Erik?

Másnap reggel Raoul elmegy Mama Valeriushoz Christine felől érdeklődni. Meglepetésére a lány ott ül Mama Valerius ágyánál. Raoul elmeséli Mama Valeriusnak, hogy mit is csinál tulajdonképpen Christine úgynevezett „Zene Angyala”, és hogy szerinte csak kihasználja a lány jóhiszeműségét. Ezen aztán jól összevesznek Christine-nel és Raoul észrevesz egy aranygyűrűt az ujján. A lány erre kifakad és megtiltja a fiúnak, hogy még egyszer engedély nélkül bemenjen az öltözőjébe. Raoul beleegyezik és távozik.

Következő nap újra találkoznak és titokban eljegyzik egymást. Azért kell titokban tartani, nehogy Erik megtudja, hogy a lány elárulta őt. Christine azután két napra elutazik és mikor visszatér, ő és Raoul minden idejüket együtt töltik. A lány körbevezeti őt az Operaház körül. Egyik nap, a felső szintek megtekintése után egy titkos ajtóba ütköznek. Christine szerint jobb, ha nem mennek arra, mert a Zene Angyala uralja az Operaház összes alsó szintjét. Másnap Raoul ragaszkodik ahhoz, hogy Christine elmesélje, min dolgozik Erik odalent. A lány felviszi őt a tetőre, hátha ott nem hallgatják ki őket. A Fantom azonban észrevétlenül követi őket.

Christine és Raoul Apollo szobránál ülnek az Operaház tetején. A lány elmeséli azokat a szörnyűségeket, amiket látott eltűnésének éjszakáján és abban a két napban, amíg távol volt. Mesél a Földalatti Tóhoz tett utazásáról Erikkel és a Fantom borzalmas kinézetű arcáról, amit felfedett. Raoul nagyon dühös lesz, majd megkérdőjelezi Christine és Erik szerelmét. A lány erre elmondja, hogy hazudnia kellett Raoul biztonsága érdekében, de csak őt szereti. Nem tudja szeretni Eriket, mert akárhányszor a közelében van, a halált érzi és látja és tapintja.

Miután visszatérnek a lány öltözőjébe, megegyeznek, hogy következő éjjel, a lány Erikkel való utolsó találkozása után megszöknek. Christine aztán észreveszi, hogy elvesztette a gyűrűt, ami eddig megvédte Erik gonosz oldalától. Másnap Raoul már az utazásukat tervezgeti. Christine aznap esti előadása alatt a fények kialszanak, és mire újra felkapcsolják őket, a lány eltűnik. Raoul mindent felkutat szerelme után, de sehol sem találja. Biztos abban, hogy Erik áll a háttérben. Hirtelen megállítja őt egy perzsa emberke, bölcs és öreg. Azt mondja Raoulnak, hogy Erik titkai senki másra nem tartoznak csak saját magára, majd meghajol és elmegy.

A Fantomnak kifizették a húszezer frankot, amit követelt és Mme. Giry is visszakerült a helyére. Kihívták a rendőrséget is, akiknek Raoul elmeséli a Fantom történetét. Ők azonban nem hisznek neki, sőt, szerintük Raoul bátyja rabolta el Christine-t, mert ellenezte a házasságukat. A fiú hisz nekik és dühösen távozna, ám a perzsa emberke megint megállítja. Ő mindent tud Erik titkairól.

Elviszi Christine öltözőjébe és egy pisztolyt ad neki. A perzsa aztán működésbe hozza a tükröt, és ők ketten lemerülnek Erik világába, az abszolút sötétségbe. Ahogy haladnak a labirintusban, elérnek a Földalatti Tónál álló házhoz. A perzsa emberke elkezdi kutatni a falakat, majd az egyik titkos járaton bemennek. Pont egy kínzókamrává alakított szobában kötnek ki. Az öreg közben mesél Erikről és arról, hogy már jó párszor hiába próbált bejutni a házba. Csak azért van még életben, mert egyszer megmentette Eriket. A Fantom ráadásul nagyon ügyesen bánik a Punjab lasszóval és sajnos ez okozta Joseph Buquet halálát is.

Raoul és a perzsa csapdába esnek a kamrában, ám mindenközben azt is hallják, amit Erik a szomszédos szobában Christine-nek mond. A Fantom eddig nem szerzett róluk tudomást. „Választanod kell! Esküvő vagy gyászszertartás!”- szól Erik. Mivel azonban a lány egyfolytában csak sír, a Fantom elhagyja a szobát.

 

Távollétében Raoul és a perzsa megpróbálnak kommunikálni Christine-nel, aki elmondja, hogy Erik megkötözte, mert öngyilkosságot akart elkövetni. Mikor Erik visszatér, észreveszi, hogy a lány nagyon ideges a szomszédos kamra miatt és kinyitja annak ajtaját. Ez a kínzókamra kizárólag mentális kínzásokra szolgál, és a Fantom beindítja a benne rejlő szerkezetet.

Ezalatt az öreg perzsa megpróbál utat találni kifelé, Raoul pedig teljesen a szoba hatalma alá kerül. Végül a perzsa kinyit egy ajtót, ami egy lőporos hordókkal teli fülkébe vezet. Ezek a hordók fogják a vesztét okozni mindenkinek, ha Christine nem hajlandó hozzámenni Erikhez. Két dolog közül kell választania este 11 óráig. Ha a szöcskét választja – ami az elutasítást jelenti – akkor minden elveszett. Ám ha a skorpiót választja – ami az igent jelenti – akkor mindenki életben marad, ő és Erik pedig összeházasodnak. Christine 11 órakor a skorpiót választja. Erik megtartja ígéretét és megmenti Raoul és a perzsa életét.

Később, a perzsa lakásának ajtaján Erik kopogtat. Az öreg megkérdezi, hogy van Christine és Raoul. Erik elmondja, hogy mindketten életben vannak. A perzsa azután Raoul bátyjáról kérdez, Erik azonban nem hajlandó róla beszélni. „Az ő halála baleset volt”- ismétli el többször is. Erik az öreg tudomására hozza, hogy hamarosan meg fog halni és utasításokkal látja el, melyek szerint halálát közöltessék le egy párizsi újságban, az Epoque-ban. Erik elmondja azt is, hogy Christine bármikor újra együtt lehet Raoullal, aki a lány egyetlen igaz szerelme, majd taxiba ül, és az Operába viteti magát.

Három héttel később az Epoque ezzel a címmel jelenik meg: „Erik meghalt”.

Az Operaház Fantomja nem szellem volt, hanem ember. Eriknek hívták. Ugyanolyan emberi tulajdonságai voltak, mint bárki másnak. Tudta mi a fájdalom és a szomorúság. És tudta mi az öröm. Örömet pedig Christine Daae-tól kapott.
Erik hosszú élete során megélt fájdalmait és szenvedéseit lehetetlen kifejezni. Az űzte a föld alá, hogy még saját édesanyja is elutasította szörnyen csúf arca miatt és a világ sem kímélte soha. A föld alatt, sötét labirintusában, Erik számtalan dolgot talált. Például hatalmat azok fölött, akik az útját keresztezték. De végül is mit ér a hatalom szerelem nélkül?

Eriket azzal, hogy otromba szörnynek nevezték, száműzték az általunk ismert életből. Sok csatát kellett megvívnia saját magán és a társadalmon belül is. Álarcai – a Zene Angyala és az Operaház Fantomja – csak erősítették a társadalom ellenérzését vele szemben. Az emberek féltek tőle.

Tudott-e Erik uralkodni gonosz cselekedetein? Senki sem tudja. Egy dolog azonban biztos: Erik egy emberi lény volt. Az emberek pedig életük során megtapasztalják a születést, az örömöt, a fájdalmat és végül a halált. Erik – az Operaház Fantomja – pedig mindezen tulajdonságokat megtapasztalta.

A szerző életrajza