Jókai Mór füveskönyve (Bölcsesség és bohóság)
Írta: Galamb Zoltán | 2006. 03. 11.
Bölcsességek. Csalóka képet kaphatunk egy író „bölcsességeiről”, ha azok nem eredeti kijelentései, hiába a saját tollából származnak; hiszen a regényekből, novellákból kimazsolázgatott elmés mondások nem feltétlenül a szerző gondolatai, hanem csupán a narrátor vagy a szereplők szájába adott, vagy fejébe ültetett eszmék és ötletek.
Jókai mondatai ettől persze még nem szűnnek meg félreismerhetetlenül Jókai Mór-i ideáknak lenni, legfeljebb a kitaláltság környezetéből kiragadva más hatást érnek el, mint magukban a könyvekben - de még ez sem feltétlenül igaz.
Igaz ellenben az, hogy minden megnyilatkozáson átviláglik az a fajta irónia, az a sajátságosan magyar akasztófahumor, ami még ugyan messze nem a huszadik század abszurdjának előfutára, kiérzik viszont belőle a romantika és a nemzeti forradalmak vérzivataros korszakának csüggedésre hajló, valahogy mégis optimista életszemlélete. Jókai nem alapjaiban tartja értelmetlennek a létezést, ám leszámol már minden olyan pre-romantikus hittel, mint a tisztaság, a becsület, vagy az emberi jóság.
A legélvezetesebb passzusok, úgy érzem, a nőkről és a szerelemről szólnak: mintha egy folyton szerelemtől mámoros nőgyűlölő beszélne hozzánk barátilag, furcsa fesztelenséggel, ugyanakkor mérhetetlen emberismerettel felvértezve Ámor csatáinak mezején - ahol hősei, mint legtöbb férfitársunk, folyton eleve vesztésre ítélt csatákat folytatnak. Mint évtizedekkel később Karinthy Frigyes, Jókai is megoldhatatlan dilemmaként mutatja be a női vonzalom rejtelmeit, a nemek békés egymás mellett élése elé háruló bosszantó akadályokat.
Ugyanez a helyzet a magyarságtudattal vagy az erkölcsbe vetett hittel is. Jókai, avagy hőseinek töredékes filozófiája szerint a hazát a szabadságban kell keresnünk, az ördög pedig az Istennel szemben százszoros erővel érzékelteti jelenlétét. Az szintén elképzelhetőnek tűnik fel, hogy többé nincs megváltás, csak evilági bukás vagy megdicsőülés, s a csalfaság - legyen szó nőről vagy barátról - akár erénnyé is lehet ebben a feje tetejére állt világban.
Csak nevetni lehet, szabad az efféle gondolatokon, hiszen ha komolyan vennénk azokat, talán rögtön vízbe fojtanánk magunkat.
Ebben az élcelődő, humorosan rezignált formában viszont erőt adnak a mindennapok apró megpróbáltatásai ellenében, mint ahogy annak idején - regények lapjaiba, hősök és elbeszélők szájába-fejébe ültetve - erőt adtak a magyar szabadságharc bukását elszenvedetteknek, a nemzeti nagyság eszményképét légvárként szertefoszlani látóknak is.
Kapcsolódó írás: