Ildikó von Kürthy: Mikor hívsz már, te gazember…
Írta: Galgóczi Móni | 2006. 03. 04.
A Móra Könyvkiadó 2001-ben „Nők & ők” címmel új sorozatot indított útjára, mellyel elsősorban a hölgyek kitüntető figyelmét kívánta felkelteni, bár hiba lenne azt állítani, hogy csak nekik szólnak a regények. A sorozat mottója: „Női dolgokról, nemcsak nőknek!”.
Az új sorozat első kötete az édesapja révén magyar származású újságíró, Ildikó von Kürthy első regénye, a Mikor hívsz már, te gazember…
Szingli. Sokunk számára ismerős a szó, azért nem árt tisztázni, mit is jelent pontosan. Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint egyrészt a teniszben egyes mérkőzést, a bridzsben pedig fél színhiányt jelent. A mindennapi életben azonban a 25 és 35 éves korosztály által önként választott, egyszemélyes (férj illetve feleség nélküli) életforma. De nevezhetjük életstratégiának is. Csak annyi gond van vele, hogy bizonyos életszínvonal alatt lehetetlen művelni.
Merthogy igazán független és szabad csak akkor lehet valaki, ha nincsenek egzisztenciális gondjai. Talán irigylésre méltóak az ilyen emberek, de az is lehet, hogy csak kívülről olyan szép az egész. Hiszen ennek az életformának nagy ára van: a magány. A szingli ugyanis menekül a kötöttségektől, a mélyebb emberi kapcsolatoktól.
De mi van akkor, ha változtatni szeretne? Ha már elege van az egyedül töltött szombat estékből, ha vágyik a szerelemre, a biztonságra? Először is ki kell mozdulnia otthonról. Hogy nincs kivel? Sebaj. Ilyenkor jól jön egy barátnő. Hogy ő is szingli? Nem gond. Csak abban az esetben, ha neki esze ágában sincs változtatni jelenlegi életstílusán. Akkor ugyanis nem feltétlenül ad jó tanácsokat. Sőt.
Cora Hübsch harminchárom és háromnegyed éves, foglalkozását tekintve fotós, és természetesen ahogy az lenni szokott, nincs megelégedve önmagával. Mert görbék a lábujjai, kezelhetetlen a haja, nagy a hasa, kicsi a melle… és mert egyedül van. Bár ezek is komoly problémák, ám mind közül legfőbb a „férfi”. Illetve annak hiánya.
Persze ez nem volt probléma addig, amíg Cora egy előkelő bulin meg nem ismerkedett Dr. Daniel Hofmann-nal. A női vécé csapóajtaja előtt. Ahol azért tartózkodott, mert finom csemegéket vitt a vécésnéninek. Kizárólag szociális érzékenységből. A frontális ütközés (merthogy az lett belőle) után a lavina megállíthatatlanul útjára indult, hogy magával sodorja Corát, és remélhetőleg a doktort is. Csakhogy a doki nem egyedül, hanem egy csinos fiatal színésznővel volt. Ciki.
Telnek múlnak az órák, de Daniel csak nem telefonál. Cora viszont megosztja velünk eddigi élete bizonyos részleteit, éppen aktuális gondolatait, valamint megrögzött szingli barátnője „fantasztikus” tanácsait.
Ildikó von Kürthy könnyed stílusú, humorral és (ön)iróniával megfűszerezett könyve nekem jobban tetszett, mint Helen Fielding-é. Talán mert Cora alakja közelebb áll hozzám, mint Bridget Jones.