Főkép

Valahol az óceánon túl, de még az Andok égbe nyúló hegyein innen, a brazil őserdő mélyén, ahol a favágók egyre nagyobb darabot harapnak ki láncfűrészeikkel az őserdőből, áll egy nevenincs falucska, történetünk hősének szülőhelye. Azért ne gondoljon senki tündérmesére, annál sokkal realisztikusabb a könyv, melynek szerzője azért a misztikumra is fogékony.

Szóval itt, ezen a világ végén szunnyadó településen a lakók úgy gondolják, hogy az őserdőben semmi szép nincs, csupán a megélhetéshez szükséges fák végtelen tömege bámul vissza rájuk. Az itteniek számára két lehetőséget nyújt ez a környezet: vagy favágók lesznek, vagy favágófeleségek. Más nincs, a lakott világ, ami a zöld poklon (ahogyan a dzsungelt emlegetik időnként) túl található, túlságosan messze van, és nem befolyásolja az életüket.

Itt töltötte gyerekkorát a Gólyának (mérete és tartása vált névadójává) csúfolt kissrác, aki barátaival együtt csak a focinak élt. Álmaiban csodacsatárnak képzelte magát, aki bombasztikus gólokkal dönti el a bajnoki döntőket, miközben a közönség őrjöngve üvöltözik.

A valóság azonban sokkal kiábrándítóbb volt, hiszen a pályán csetlett-botlott, és egyáltalán nem boldogult a labdával. A végén már saját csapattársai is elhessegették a labda közeléből – így keserűségében szakított a játékkal, helyette inkább a helybéliek által lenézett vadont járta, amivel elnyerte családja nemtetszését. Ám az erdőben örökre megváltozott az élete…

Nick Hornby annak idején Fociláz című könyvében elmesélte, milyen a rajongó élete. Mal Peet műve szintén a fociról szól, de nála a kapus mondja el szerepét a játékban, ami nem csupán ruganyosságot és határozottságot, hanem gyors reflexeket is kíván. Legalább ennyire fontos továbbá a mentális felkészültség – valamint sok más egyéb is, de itt abbahagyom a felsorolást, hiszen a könyvben mindez szépen le van írva.

A regény feldarabolását a kritikusokra testálom, nekem tetszett. Stílusát tekintve Gabriel García Márquez és Mario Vargas Llosa műveire emlékeztet: egyszerre végtelenül egyszerű, hétköznapi, természetfeletti és misztikus. És egyértelműen nem európai.

A kötet belső borítóján található szöveg szerint Mal Peet, a szerző így nyilatkozik művéről:
„Egészen újfajta futballtörténetet akartam írni. A játék élményét kívántam megragadni, ugyanakkor arra használni ezt a sportot, hogy nagyobb és titokzatosabb dolgok felé nyissak kaput. Sok focielbeszélés mintha leragadna a sárban, akár egy nehéz labda egy esős szombat délután, pedig semmi okunk arra, hogy ne lépjünk át egy másik, mágikus síkra. Az Őrző persze a futballról szól, de emellett a természetfölöttiről, az emberi kapcsolatokról és a magányról, az önmagunkba vetett hitről, és arról, hogy létezhet valami, amiért bármit megtennénk, hogy megtartsuk és megóvjuk.”