Főkép

Soha még ennyire tökéletesen fényképezett, ennyire hibátlan színészi játékkal megvalósított történelmi filmet nem láttam, mint amilyen Ridley Scott 2005-ös képi eposza, a Mennyei királyság. A nem túlzottan kedvező kritikai visszhang ismeretében persze nem kis merészség ilyesmit kijelenteni a kifejezetten sikeres 1492: A paradicsom meghódítása, és az öt Oscarral jutalmazott Gladiátor után, számomra mégis Ridley Scott ezen alkotása tűnt eddig a leginkább meggyőzőnek. (Remélem, sok hasonlót készít még!)

Ehhez a válogatott színészeken (Orlando Bloom, Jeremy Irons, Liam Neeson, Brendan Gleeson, és az arcával, szemével, taglejtéseivel viszonylagos tapasztalatlansága ellenére is páratlan tehetséggel játszó Eva Green kívül hozzájárulhatott a tény, hogy összehasonlíthatatlanul közelebbinek éreztem magamhoz a keresztes háborúk dilemmáit, mint az Új Világ „felfedezéséről” maga sem tudó, tudásra, bizonyosságra vágyó, ámde némi dölyfösséggel terhelt természetű hajós történetét, vagy a nemes szívű, de eleve elbukásra ítéltetett római hős klasszicizáló tragédiáját. A Mennyei királyság húsba vágó problémát, a bigott vallás és becsület, a dogma és az ésszerűségre törekvő emberség látszólag összebékíthetetlen ellentétét boncolgatja.

A film főhőse egyszerű kovács, egy nemes úr fattya, aki azzal tetézi felesége öngyilkosságát, hogy megöli az őt faluja közösségéből kirekeszteni igyekvő papot. Ezért kapóra jön neki, hogy atyja, Ibelin grófja Jeruzsálembe hívja, hogy ott megtisztulhasson bűneitől. Baliannek azonban sebláztól végleg legyengült őse halála után háborús uszítókkal, egy leprás királlyal, és jó szándékuk ellenére a későbbi „üdvös” cselekedetekért levezekelhető gonosztettekre képes lovagokkal kell szembesülnie.

Ridley Scott tehát szokása szerint a nyugati világrend romlottságát tárja elénk, ahol sajnálatos módon egy hitét vesztett, cinikus papnak kell kimondania, hogy a vallás - bármilyen vallás - puszta frázishalmaz, melynek nevében elvakult szekták ugratják egymásnak az embereket, a szentség ellenben az egyenességgel, a jó tettekkel, az elesettek megsegítésével azonosítható.

A Mennyei királyság egy másik jelentésrétegét tekintve, a mai nyugati társadalmak és a velük szembenálló iszlám fanatikusok értelmetlen háborúskodásának allegóriájaként is „olvasható”. Scott egyik fél igaza mellett sem kötelezi el magát, hiszen számára, akárcsak a film hőse, Balian számára, a kövek, a szent írások és a kiüresedett szólamok önmagukban nem értékhordozók. Kizárólag a teremtő emberi élet tekinthető annak, amilyen a Gladiátor cézárral szembeszegülő hadvezéreként megismert Maximusé is lehetett volna, amennyiben megadatik neki, hogy hazatérhessen birtokaihoz, és ne Marcus Aureliusnak adott esküjét beteljesítve kelljen az életét áldoznia a köztársaságért.

Ha valakinek mégis kétségei támadnak egy efféle értelmezés elfogadhatósága felől, elég, ha felidézi A Sólyom végveszélyben mellbevágóan leplezetlen társadalombírálatát, vagy az Alien és a Szárnyas fejvadász tudományos fantasztikumba kódolt kritikáját, mely filmek mindegyike a rendező mélységes humanizmusát, az emberi élet elsődlegességét, a vagyon, rang és hatalom lélekrontó hatását hangsúlyozó meggyőződését bizonyítják.

A Mennyei királyságból hiányzik a katarzis, hiányoznak az igazán látványos jelenetek, mégis remekmű. A káprázatos megoldások mértékletesebb felhasználásával és szorosabban kézben tartott eszköztárból merítő költőiséggel elkészített filmalkotás „tisztább”, mint Ridley Scott bármely korábbi rendezése.

A magyar DVD-kiadás extrái:
Szöveges kommentár
Előzetesek
Így készült
Dokumentumfilmek
Kisfilmek
A film eredeti előzetese

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), angol (DTS), angol (DD 5.1)
Felirat: magyar, angol, dán, finn, norvég, svéd
Kép: 2,35:1 (16:9)