Főkép

Az angolul 1973-ban kiadott Bajnokok reggelije Vonnegut legtudatosabban posztmodern regénye. A kvantumelméletből következő világszemléletet és Jacques Derrida 1966-os korszakalkotó dolgozatának középpontot tagadó, szakadozott történelemfolyamát tükrözi Az ötös számú vágóhídból már ismert, kíméletlen szétdaraboltság, amit ezúttal tipográfiailag is megerősítenek a „gondolatnyalábok” kezdetét jelző nyilak, illetve – az 1988-as magyar kiadásban – az azokat felváltó mutatóujjak. A töredezett cselekményvezetést a gondolatok, szavak és képek hullámzásszerű, átcsúszásos ismétlése ellensúlyozza. Nem véletlen a hasonlóság Vonnegut előző regényével, hiszen a Bajnokok reggelije nagy vonalakban ugyanazokat a kérdéseket boncolgatja, mint a hírnevet és elismertséget meghozó Ötös számú vágóhíd.

A történet az ötvenes évek beat-nemzedékének kedvelt témáját és az ősi küldetés-történetek meghatározó toposzát egyesíti Dwayne Hoover Pontiac-kereskedő és Kilgore Trout sf-regényíró felváltva elbeszélt utazásában. Előző regényéhez hasonlóan Vonnegut itt is „lelövi a poént”, hiszen mindjárt a könyv elején elárulja, hogy Hoover, akinek számára az élet végleg elveszítette az értelmét, a sorsszerű megőrülés felé halad. Végül Trout egyik tudományos fantasztikus regényéből megtudja, hogy ő az egyetlen személy a világon, aki szabad akarattal rendelkezik, és a felismeréstől kiváltott elmezavarában leharapja Trout egyik ujjpercét.

Vonnegut a tőle megszokott stílusban beszéli el a történetet: Amerika és a világ megoldhatatlannak tűnő gondjait humoros, önironikus, tagadhatatlanul középosztálybeli humanizmussal veszi górcső alá; a cselekményt rendszeresen rövid, filozofikus eszmefuttatásokkal, Trout regényeinek tömör cselekményvázlataival, az olvasóhoz intézett „kiszólásokkal” és primitív rajzokkal bontja meg. A valóság és a fikció posztmodern elbeszéléstechnikákra jellemző éles szembeállítása leginkább a könyv epilógusában érhető tetten, melyben Vonnegut bevallja Troutnak – akit bizonyos fokig az író fiktív alter-egójaként is értelmezhetünk –, hogy ő alkotta meg, és hogy elhatározta, szabadon engedi, mivel megújulva szeretné várni az eljövendő éveket.

A Henry James-i hagyományokat megkérdőjelező amerikai posztmodern irodalom és a francia antiregény hatását tükröző Bajnokok reggelijét Vonnegut saját ötvenedik születésnapi ajándékának szánta, és – jóllehet sem újszerűségét, sem művészi erejét tekintve nem mérhető a pálya tetőpontjaként aposztrofált regényhez, Az ötös számú vágóhídhoz –, első alkotó korszakának méltó lezárásaként értékelhető.

A szerző életrajza