Főkép

Vegyünk két népszerű, manapság közismert mitológiát, amilyen a vámpíroké és a vérfarkasoké, és gyúrjuk egybe a kettőt, vagyis ugrasszuk egymásnak a két felet. Adjunk hozzá némi intrikát, tiltott szerelmet, és a kettőből eredő véres akciót, majd ízesítsük a keveréket dögös bőrszereléssel, ami tökéletesen kihozza a gyönyörű hősnő vonzó idomait és egyéb bájait, és meg is kaptuk a sikeres, az elvont művésziességre ugyanakkor nyilvánvalóan egyáltalán nem törekvő film receptjét.

A fenti megoldás már jól ismert a képregények világából, de - hogy csak egyetlen példát említsek -, A Halál a Ragadozó ellen című film is többé-kevésbé ezt a sémát követi, habár, ha jobban belegondolunk, az ezredforduló előtti egyik utolsó nagy dobás, a Mátrix szintén több elemet magába olvasztott a tömegkultúrán nevelkedett nemzedék számára szánt sikerreceptből. És ez a modell húzható rá a korábban a Csillagkapu és A függetlenség napja látványának kialakításában kisebb szerepet kapott Len Wiseman első rendezésére, az Underworldre is.

E filmmel sokáig kacérkodtam, hiszen a főszereplő Kate Beckinsale-t nem csak szép, hanem tehetséges színésznőnek is tartom, mi több, a film nem egy jelenetét Budapest utcáin és metróállomásain forgatták, és Görög Zita is feltűnik pár rövid jelenetben, de sem a moziban nem néztem meg, sem a DVD megjelenéskor nem rohantam a pénztárhoz a filmmel. Most az erősen lecsökkentett árú egylemezes változat kiadásakor végül rászántam magam, hogy megvegyem, és - ironikus, talán önellentmondásosnak tűnő módon - sem sejtéseimben, sem a filmben nem csalódtam.

Hiszen az Underworld legfeljebb akkor kerülhetne be minden idők legjobb ezer filmalkotása közé, ha az alexandriai könyvtár katasztrófájához hasonlóan valamiképp a tűz martalékává válna az összes nagy stúdió teljes archívuma, és a jövő ódondászainak egy fanatikus akciófilm-gyűjtő kollekciója alapján kellene képet alkotnia a számukra letűnt korok ízléséről és filmvászonra vagy televízió-képernyőre álmodott műveiről.

Mégis - ahogy a hasonló kvalitású Júdás faj estében éreztem ilyet -, megfog, magával ragad a film, és ez nem kis részben a káprázatos Kate Beckinsale gyönyörű hangjának és kiejtésének (következésképp érdemes eredetiben nézni a filmet), és a színésznő szépségét hiánytalanul előtérbe helyező fényképezésnek, no meg az egyedinek még véletlenül sem mondható, ám megunhatatlanul sötét hangulatnak köszönhető.

A rendező és az operatőr láthatóan pontosan tisztában vannak az éjszaka és a gótikus történetek misztikus világát idéző komor atmoszféra megteremtésének mikéntjével. A kontúrok élesek, a színek tekintetében a fekete, sötétkék, valamint a penész- és méregzöld dominál - mint Az elveszett gyerekek városa, a Dark City, a Kárhozottak királynője, vagy akár a már említett Mátrix szándékosan sejtelmes, hátborzongatóan gótikus képi világában. Legfeljebb az akciót, a lövöldözést adagolták túl egy kicsit, a Pengéhez hasonló filmeknél ellenben összehasonlíthatatlanul visszafogottabb, és eltaláltabb is a jelen alkotás.

Életre szóló artisztikus filmélményt tehát ne várjunk az Underworldtől, többször megnézhető, rendesen összerakott, és nem utolsó sorban szemgyönyörködtető moziként azonban cseppet sem megvetendő alkotás, túlzott agymunkát nem igénylő kikapcsolódásnak pedig remekül megfelel. Az igazán kellemes árfekvést, és a kiváló ár-érték arányt talán már megemlíteni is felesleges.

Az egylemezes magyar DVD-kiadás extrái:
Ajánló
Előzetes

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (5.1 DD), angol (5.1 DD)
Felirat: magyar, angol
Kép: 2,35:1 (16:9)

Kapcsolódó írások:

A horrorfilmek feltámadása
Underworld 2: Evolution (film)
Interjú Görög Zitával - 2006