Egy kínai bukméker meggyilkolása (DVD)

„Ha csak realista filmeket forgatnánk, a világ nagyon szomorú lenne. De nekem egyedül erre van tehetségem, és ha ilyen filmekre nem lenne többé szükség, abbahagyhatnám a filmezést, mert más nem érdekel.” – mondta Cassavetes.

Az a John Cassavetes, aki 1929. december 9-én, görög bevándorlók gyermekeként született New Yorkban, és 1989. február 3-án halt meg Los Angelesben. Élete és munkássága során számtalan maradandó darabot alkotott (színészként sem volt akármilyen), ám van néhány rendezése, amelyekről muszáj szót ejteni.

Ilyen például a karakter teljes belsővé tételének módszerével való foglalatosságából (method acting) született első, jelentős részében dokumentarista filmje, az 1960-as Shadows (New York árnyai), amely ma már a New American Cinema alapkövének számít, és mint ilyen, legalább annyira úttörő jellegű, mint Jean-Luc Godard 1959-es Kifulladásig című alkotása; valamint a furcsa szerelmi történetet elbeszélő Minnie és Moskowitz (1971); a polgári házasságról szóló dráma, az Egy hatás alatt álló nő (1974); a prostituáltból egy hatéves kisfiú védelmezőjévé váló nő esetét elbeszélő Gloria (1980); valamint a film noir egyik darabjának számító Egy kínai bukméker meggyilkolása (1976).

A film Cosmo Vitelli története, aki éjszakai bárjának sztriptíztáncosnők és rossz komikusok által benépesített álomvilágában él mindaddig, amíg egy kártyaadósság vissza nem kényszeríti a valóságba, ahol a pénzt kölcsönző gengszternek nem lehet nemet mondani. Vagyis hát lehet, csak éppen nem érdemes. Cosmo tehát kilátástalan helyzetbe kerül: vagy ő öl (tartozásának csökkentése címén), vagy őt ölik (mert nem tud fizetni időben). A film egyszerre izgalmas thriller (melynek témája napjainkban már kevésbé érdekes, mint keletkezésekor), egy született vesztes eredeti látásmódú jellemrajza; ami átmenetet képez az amerikai underground és az átlagos hollywoodi produkciók szélsőségei között.

Módszerének (method acting) jellegzetessége, hogy nem a film cselekményére, hanem az emberekre helyezi a hangsúlyt. Cassavetes a vele dolgozó színészeket nem arra ösztönözte, hogy eljátszanak egy szerepet, hanem hogy megtestesítsék a figurát. A szicíliai szülők gyermekeként született Ben Gazzara hátborzongató hitelességgel bújik a kártyaadóssága miatt bérgyilkosságba kényszerített született vesztes bőrébe. Szinte drukkolunk neki, hogy találjon valami más megoldást, hogy ne kelljen meghúznia a ravaszt, hiszen annyira nem illik hozzá a gyilkosság.

Az átgondoltság a képi megvalósításban is érezhető. A manapság nem szokványos kamerakezelés, a sajátos látószögek és a szinte mérnöki pontosságú vágások mind-mind a hatást erősítik. Ugyanez igaz Bo Harwood zenéjére is, ami ugyan önmagában, a látvány nélkül nem állná meg a helyét, így azonban felerősíti a film egyébként is különleges atmoszféráját.

Csakhogy kényszer hatása alatt az embereknek nem sok választási lehetősége van. Ő meghozza a döntést, de ettől nem oldódik benne a feszültség. Mint ahogy bennünk, nézőkben sem. Hiszen Cassavetes módszere nem hagyja, hogy ez bekövetkezzen.

Aki kibírta a film első negyed- vagy fél óráját anélkül, hogy kivette volna a lemezt a lejátszóból, az egészen biztosan érti, miről beszélek. Aki ugyanis túljut ezeken a részeken, egészen biztosan a film delejes hatása alá kerül, és az utolsó képkockák után csak ül, és talán egy kicsit értetlenül néz maga elé. Ami nem csoda, hiszen Cassavetes kíméletlenül intellektuális élménnyel ajándékozta meg, aminek kissé komolyabb befogadásától manapság sajnos elszoktunk. Mert manapság kevés olyan film készül, ami többet akar, mint szórakoztatni, és komoly pénzeket bezsebelni. Az Egy kínai bukméker meggyilkolása még ilyen volt.