Főkép

Ráday Imre éppen száz éve született 1905. szeptember 4-én. A Magyar Televízió ebből az alkalomból, rá emlékezve, néhány filmjét műsorára tűzte.
Nem tudom kiszámítani, hányszor láttam „A hölgy egy kissé bogaras”-t, „A kölcsönkért kastély”-t, „A címzett ismeretlen”-t, az „Egy Duna-parti randevú”-t, A „Lovagias ügy”-et és így tovább, mennyire sajnálom, hogy nincs komplett kópia a „Tizenhárom kislány mosolyog az égre” című 1938-as aranyos bolondságból, így sohasem fogom megtudni, milyen volt benne „a boldog vég”.
Óriási sikerei voltak a 20-as évek német némafilmjeiben. Edwin is volt a Csárdáskirálynőben! Talán kevesen tudják, hogy festőnek készült, és csak a saját művészi kifejezésének korlátait felismerve fordult a színjátszás felé, ahol rövidesen - és nagyon fiatalon már - a legjobbak közé tartozott. Az UFA Filmgyár Berlinbe szerződtette, majd néhány évnyi honvágy hazahozza, és az itthoni színpadokon lett az egyik legnépszerűbb férfi színész.

A Belvárosi Színház, a Madách Színház után a Vígszínházhoz szerződött, s lett a társulat fontos tagja, akinek a partnereként debütált – például – „A francia szobalány”-ban Tolnay Klári. Letiltás, hollandiai emigráció, majd a háború itthoni átvészelése után véget ért „amorózó” korszaka, s érett férfiként alig kapott tudásához méltó feladatokat „a szocializmust építő” kor filmjeiben. „Polgári” színész – mondták akkoriban, s arra legfeljebb olyan ellenszenves szerepben volt szükség, mint a sztahanovistát, a haladást, akadályozó mérnök a „Teljes gőzzel” c. opuszban 1951-ben. Színház(ak)ban továbbra is remekelt. Aztán jöttek később emlékezetesebb feladatok filmen is, mint a „Dollárpapa”, a „Rangon alul”, a „Felfelé a lejtőn”, a „Lila ákác”, ezeket is vetíti újra és újra valamelyik televíziós csatorna. Sajnos nem maradt fenn, mert nem rögzítették a „Váljunk el” c. színházi előadást, amiben közel kétszázszor játszott, és igazán nagy sikere volt – Komlós Jucival párban. Ugyancsak nem vette fel az akkori televízió fontos rendezéseit, mint a „Kispolgárok”, vagy a „Bunbury”.

Általában nem jut az emberek eszébe Ráday Imre nevét hallva, milyen volt, mint klasszikus drámák szereplője. Pedig játszotta Razumihint Dosztojevszkij „Bűn és bűnhődés”-ében, – második vígszínházi korszakában - Trigorint Csehov „Sirály”-ában, s játszott remek Osztrovszkíj-, Moliére-hősöket, Szilassi tanár urat Németh László „Nagy család” c. művében, s így tovább. A József Attila Színház „alapító tagja” 1956-ban, s nyugdíjazásáig jó néhány klasszikus, és nagy számú új magyar darab színpadra állításában vállalt fontos szerepet. Egy darabig tanította a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán, s tanítványai között jó néhányan ma is a hazai színpadok és filmek csillagai. A régen színházba járó idős emberek is inkább az „Egy csók és más semmi” Pétereként, „A szabin nők elrablása” Bányaiaként őriznek róla emlékeket. Bányai tanár úr dala az ő előadásában bukkan föl legtöbbször ma is a rádiós összeállításokban. Nemcsak elsőként kapta meg a Kazinczy-díjat, mert nála senki sem beszélte szebben a nyelvünket, de remekül énekelt is. Operett bonviván volt első hangosfilm-béli főszerepe a „Csókolj meg édes” c. 1932-es filmben, a Rádió ma is őrzi azt a Hervé „Nebántsvirág” felvételt, amelyben az operaénekes Neményi Lili partnere!

Az aranyos szerelmes színész, a kedves rezonőr szerepkörében emlékezetes Ráday Imre arcképéhez hozzátartozik e kitűnő színész drámai hangja is. A Magyar Televízió archívumának kincsei között ott az a felvétel, amiben „legkedvesebb versei”-ből előad egy-egy remek József Attilát és Adyt, valamint Karinthy zseniális szabadversét, a „Tomi”-t.

Ráday Imre 22 éve halott. A fiatalabbaknak e név alig mond valamit. Bár egy-egy régi filmje újra és újra látható valamelyik televíziós csatorna műsorán. Élete során színpadon vagy százötvenféle szerepet alakított, több mint 50 játékfilmben, közel 100 televíziós produkcióban és megszámlálhatatlan rádiós szerepben játszott, jórészt cím- és főszerepeket. A sors furcsa szeszélye okán - bár ő maga írt naplót, de az kiadatlan marad, sőt el is kallódott az idők során - életéről összefoglaló mű nem keletkezett. A „Színészkönyvtár” (www.szineszkonyvtar.hu) honlapján publikált életrajz és szerep-jegyzék az eddigi legtöbb, amit eddig megtudhat(t)unk róla. Aki további forrásokat ismer, kérjük, segítsen, gazdagítsuk – amennyire csak lehet – Ráday Imre színes életének, gazdag pályafutásának első - mindenki által hozzáférhető - dokumentumát.

(A szerző engedélyével közölt írás. – a szerk)