Főkép

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, Gwyneth Paltrow, Jude Law, Angelina Jolie és Sir Laurence Olivier elképesztő kvartettje egy filmben, ráadásul egy retro sci-fiben fog szerepelni, bármilyen összegben lefogadtam volna vele, hogy ez lehetetlen. És veszítettem volna. Pedig álláspontomat még azzal is alátámaszthattam volna, hogy Sir Laurence 1989 óta nincs közöttünk, következésképp nem is jelenhet meg egy mai alkotásban. Ám egy Kerry Conranhez hasonló, belevaló rendező épp az ilyen „apró” technikai problémák megoldásával emelkedhet ki amerikai társai közül.

Mindebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a Sky kapitány és a holnap világában, akár az Alfa Romeo 166-os autócsodában, a legmodernebb technológia keveredik a régmúlt hangulatával és megoldásaival. A többnyire monokróm hatású képsorokban a szépia, az acélkék, valamint a Gwyneth Paltrow bordó rúzsával, és a robbanások vörösével gyönyörű színkontrasztot alkotó aranysárga dominál. A jelenetek beállításai és fényképezése hol Humphry Bogart sötét tónusú bűnügyi filmjeire, hol a második világégés után készült háborús mozikra, hol pedig a tudományos fantasztikus filmek első aranykorának alkotásaira, például az „Orion űrhajó” vagy az eredeti „Star Trek” sorozatokra emlékeztetnek és utalnak vissza.

A történet a Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban alternatív történelmi regénye óta közkedvelt motívumra épül: a szövetségesek nem győzik le a Harmadik Birodalmat. Sky kapitány világában a németek valószínűleg katonai-politikai szövetségben élnek az angolszász hatalmakkal, a kronológiai utalások azonban meglehetősen zavarosak, hiszen míg az Empire State Buildinghez a Hindenburg III léghajó dokkol, a filmszínházban a mi világunkban 1939-ben bemutatott Óz, a csodák csodáját adják, mégis utalás esik az „első” világháborúra.

Bárhogy is legyen, a középpontba amúgy sem a „mi lett volna ha” érzés került, hanem egy kifogyhatatlan fantáziáról árulkodó képregényvilág. Egy képregényvilág, amely a médium szinte minden sablonját magában hordozza a Totenkopf nevű őrült és gonosz tudóstól, aki a világ elpusztítására készül, a rettenthetetlen hősön át, aki végül megmenti a világot, egészen az őt kockázatos útjára elkísérő, gyönyörű, ámde kissé együgyű újságírónőig, aki nyomozóként is megállná a helyét. A New York ellen intézett robottámadással indító cselekmény kibontakozásakor a legendabeli Shangri-lába is eljutnak hőseink, hogy onnan továbbindulva megküzdhessenek a titokzatos világrombolóval. Angelina Jolie mégsem Lara Croftként lép elő, mintegy a Tomb Raider mozikból, hanem szupertitkos bevetések félszemű parancsnokaként segíti Sky kapitányt és társnőjét.

És, akárcsak az Indiana Jones-történetekben, a szerelmi szál sem maradhat el, mi több, épp az előbb említett Franky kapitány miatti féltékenység bonyolítja a természetesen újbóli egymásra találással végződő civakodást. A Polly Perkins zsurnalisztát alakító Gwyneth Paltrow újfent bizonyítja, hogy bármiféle stílusban, bármiféle szerepet hibátlanul képes megformálni – nem véletlenül ő a kedvenc színésznőm. Utánozhatatlan arcjátéka és nüánsznyi érzelmi változásokat is kifejezni képes hanglejtése egyedivé teszik őt a fősodor üdvöskéi közt, ám a tudományos fantasztikumban jártas Jude Law kiváló partnere a látvány mellett elsődlegesen a kettejük játékára épülő alkotásban. A londoni szívtipró által megtestesített Sky kapitány ráadásul angolos humorral is fűszerezi az akciódús történetet.

Ugyan a történetmondói eredetiség helyett „csupán” a minden pillanatban ezernyi asszociációs láncot megindító szerkesztés és a valóban elsőrangú - bár nehezen hinném, hogy Oscar-díj várományos - színészi teljesítmények, na meg természetesen az egészen sajátos, retro képi világ adják a Sky kapitány és a holnap világa mással össze nem téveszthető ízét, nem csalódtam: a film beváltotta, sőt, túlszárnyalta minden hozzá fűzött reményemet, és már alig várom a DVD megjelenést.

A film hivatalos honlapja:Sky Captain and the World of Tomorrow