Varga Bálint: Magándetektívek
Írta: Mezei Attila | 2005. 06. 23.
Olvasás közben több ízben Réz András neve jutott eszembe, mivel Varga Bálint stílusa és felkészültsége nagyon-nagyon hasonló. Ugyanaz a könnyed elegancia figyelhető meg okfejtéseiben és következtetéseiben, fantasztikus nagyságú lexikális tudással megtámogatva. Olvasás közben a hozzám hasonló, angolul csak módjával tudó krimikedvelő csak ámul-bámul, mi mindenről maradt le az utóbbi évtizedekben.
Miközben nálunk éppen rendszerváltozás volt, a detektívregények világában éppen a soros megújhodás zajlott, amiből egy-egy ritka kivételt leszámítva semmi sem jutott el hozzánk. Most már legalább tudjuk, mi mindent kell még bepótolnunk.
Nem csodálkoznék rajta, ha a következő években a Magándetektívek lenne az a kézikönyv, amit egyforma haszonnal forgathatnak tájékozódás céljából az új és régi érdeklődők, s talán a kiadók is.
Hiszen nem csupán a műfaj történetét ismerteti a szerző, hanem a fontosabb irányzatokat, azok jellemzőit, a nevesebb szerzőket (Hammett és Chandler, McBain és Simenon, Block és DeMille – hogy csak néhány ismertebb nevet említsek a listáról) és az alapvető regénycímeket is felsorolja.
A függelékben pedig megtaláljuk a leghíresebb kitalált (magán)detektívek – Lew Archer, Columbo hadnagy, Kinky Friedman, Gordianus, Bernie Gunter, Mike Hammer, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Miss Marple, Travis McGee, Milo Milodragovitch, Charlie „Bird” Parker, Hercule Poirot, Matt Scudder, Hector Belascoarán Shayne, Sam Spade, Spenser – rövid életrajzát.
A kötet külön értéke a nem létező magyar „krimi” utóbbi 80-90 évének taglalása, megítélésének, társadalmi szerepének bemutatása, egészen napjainkig (a múlt század ponyvái, a Rakéta Regényújság, az Albatrosz és a Fekete könyvek sorozat egyaránt megemlítődik).
De nem csupán a műfaj történetével ismerkedhetünk meg, hanem magával a detektív szakma, illetve a modern bűnüldözés kialakulásával. A könyv a legendás elődök után a köztünk ténykedő kortárs magándetektívek helyzetét mutatja be, kitérve a hazai és tengerentúli lehetőségekre és törvényi szabályozásokra. Bőséges terjedelemben, példákkal illusztrálva még az alkalmazott nyomozótechnikák is bemutatásra kerülnek.
Hiánypótló művel van dolgunk, amely nem csupán a műfaj kialakulásában és jelenlegi irányzatai között segít eligazodni, hanem értékítéletével megkönnyíti az esetleges választást a könyvesboltokban található könyvek között. Biztos tervrajza lehet bármely házi könyvtár felépítésének.
Személy szerint abban bízom, hogy két-három évente megjelenik a javított kiadása (esetleg pótkötet, melléklet, bármi egyéb), ami az időközbeni eseményeket, a műfaj változásait, új szerzőket is tárgyalja, valamint a jelenlegiben szereplő adatokról bővebben is szót ejt (pl. névmutató, címmutató).
Részlet:Részlet Varga Bálint: Magándetektívek című művéből
Kapcsolódó írás:Sasvári Rudolf: Üzleti hírszerzés (avagy Az ügynöktartás ábécéje)
Miközben nálunk éppen rendszerváltozás volt, a detektívregények világában éppen a soros megújhodás zajlott, amiből egy-egy ritka kivételt leszámítva semmi sem jutott el hozzánk. Most már legalább tudjuk, mi mindent kell még bepótolnunk.
Nem csodálkoznék rajta, ha a következő években a Magándetektívek lenne az a kézikönyv, amit egyforma haszonnal forgathatnak tájékozódás céljából az új és régi érdeklődők, s talán a kiadók is.
Hiszen nem csupán a műfaj történetét ismerteti a szerző, hanem a fontosabb irányzatokat, azok jellemzőit, a nevesebb szerzőket (Hammett és Chandler, McBain és Simenon, Block és DeMille – hogy csak néhány ismertebb nevet említsek a listáról) és az alapvető regénycímeket is felsorolja.
A függelékben pedig megtaláljuk a leghíresebb kitalált (magán)detektívek – Lew Archer, Columbo hadnagy, Kinky Friedman, Gordianus, Bernie Gunter, Mike Hammer, Sherlock Holmes, Philip Marlowe, Miss Marple, Travis McGee, Milo Milodragovitch, Charlie „Bird” Parker, Hercule Poirot, Matt Scudder, Hector Belascoarán Shayne, Sam Spade, Spenser – rövid életrajzát.
A kötet külön értéke a nem létező magyar „krimi” utóbbi 80-90 évének taglalása, megítélésének, társadalmi szerepének bemutatása, egészen napjainkig (a múlt század ponyvái, a Rakéta Regényújság, az Albatrosz és a Fekete könyvek sorozat egyaránt megemlítődik).
De nem csupán a műfaj történetével ismerkedhetünk meg, hanem magával a detektív szakma, illetve a modern bűnüldözés kialakulásával. A könyv a legendás elődök után a köztünk ténykedő kortárs magándetektívek helyzetét mutatja be, kitérve a hazai és tengerentúli lehetőségekre és törvényi szabályozásokra. Bőséges terjedelemben, példákkal illusztrálva még az alkalmazott nyomozótechnikák is bemutatásra kerülnek.
Hiánypótló művel van dolgunk, amely nem csupán a műfaj kialakulásában és jelenlegi irányzatai között segít eligazodni, hanem értékítéletével megkönnyíti az esetleges választást a könyvesboltokban található könyvek között. Biztos tervrajza lehet bármely házi könyvtár felépítésének.
Személy szerint abban bízom, hogy két-három évente megjelenik a javított kiadása (esetleg pótkötet, melléklet, bármi egyéb), ami az időközbeni eseményeket, a műfaj változásait, új szerzőket is tárgyalja, valamint a jelenlegiben szereplő adatokról bővebben is szót ejt (pl. névmutató, címmutató).
Részlet:Részlet Varga Bálint: Magándetektívek című művéből
Kapcsolódó írás:Sasvári Rudolf: Üzleti hírszerzés (avagy Az ügynöktartás ábécéje)