FőképMivel leginkább a holtaknak emelt síremlékeik maradt ránk, nyugodtan mondhatjuk, hogy az etruszkokkal kapcsolatban temetkezési szokásaikról tud(t)unk a legtöbbet. Bár a sírok nagyobb részét az idők folyamán kifosztották, azért szerencsére maradtak „apróságok”, amik alapján a hozzáértők sok mindenre rájöttek.

Virágkorukban az etruszk városok látták el a lakott Európát a buccheroval, ezzel a jellegzetes, fekete színű kerámiával. Egy ideig úgy tűnt, ők fogják uralni az egész itáliai félszigetet, de aztán független városaikat elfoglalták a délről támadó rómaiak, és az északról betörő kelta törzsek. Pedig egy időben még Rómának is etruszk királyai voltak. Mindez azonban nem volt elég a tartós hódításhoz.

A Római Birodalom kialakulásáról és történetéről nem kívánok beszélni, inkább két könyvet ajánlok, ahol ezt nálam sokkal alaposabban és élvezetesebben megteszik mások. Kertész István Hódító Róma című könyve főként a korai időkkel, a félsziget meghódításával foglalkozik – közérthető formában, T. Cornell és J. Matthews A római világ atlasza című albuma pedig átfogó képet nyújt a kezdetektől egészen a bukásig.

Szóval miközben a feltárt épületeket nézegettem, azon morfondíroztam, mi lehetett a birodalom sikerének titka. A légiók, vagyis a haderejük szervezettsége és ereje csupán az egyik tényező lehetett.
Legalább ennyire fontosak voltak a mérnökök (főként a hadmérnökök), akik városok, hidak és utak építésével megteremtették egyrészt a romanizáció lehetőségét, másrészt pedig az áruk, csapatok és hírek gyors mozgását tették lehetővé a provinciák között.

Úthálózatukat majd ezer évig használták Európában, s csak a nehezebb szekerek elterjedése, valamint a karbantartás hiánya tette tönkre azokat. De akkor is félelmetes, hogy az egész Földközi-tengert körbekerítették kikövezett, vízelvezető árkokkal kiegészített, több méter széles utakkal.

Furcsamód a legjobb állapotban megmaradt városokat Afrikában és Ázsiában találjuk. Ezek közül is megtalálhatunk párat a könyv lapjain. Természetesen az örök város sem marad ki a sorból, akárcsak a két eltemetett település, Pompei és Herculaneum, valamint a magyar vonatkozása miatt szívükhöz közel álló Aquincum.

Akárcsak a sorozat eddigi kötetei, ez is bőséges és igényesen összeválogatott képanyaggal ismerteti a legjellemzőbb leleteket, kiegészítve a belőlük levonható következtetésekkel. Ennél többet pedig nem hiszem, hogy elvárhatunk egy régészeti könyvtől.

Kapcsolódó írások: Adrian Goldsworthy: A római hadsereg története
Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius halálától
Nigel Spivey – Michael Squire: Az antik világ panorámája
Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem