Kommandó (DVD)
Írta: Mezei Attila | 2005. 05. 02.
Az „ősidők” egyik legsikeresebb akciófilmjét jelentette meg nemrégiben DVD formában az InterCom. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, akinek a „kommandós” filmek terén etalonnak számít Mark L. Lester alkotása.
Pedig mostani fejjel belegondolva semmi extra nincs is a filmben. Adott egy viszonylag egyszerű alapszál, amely szerint John Matrix ezredes (Arnold Schwarzenegger) megbuktatta Arius (Dan Hedaya) diktátort, most pedig elérkezett a bosszú ideje.
A volt diktátor öldösni kezdi hős ezredesünk embereit, majd elraboltatja annak lányát (Alyssa Milano).
Abban bízik, hogy sikerül Matrixet zsarolással rávenni, tegye el láb alól a mostani elnököt, és akkor visszakapja a lányát.
Persze az ezredes csak látszólag áll kötélnek, valójában megpróbálja kiszabadítani lányát, és leszámolni az ellennel mindössze tizenegy óra alatt.
Hősünk lányával él (a gyermek anyjára nézve nincsenek utalások), de Hollywood számára már akkor sem lehetett egy ekkora hős magányos, ezért kellett valakit találni mellé. Egy fiatal stewardes, Cindy (Rae Dawn Chong) személyére esett a választás.
Ezzel nem is lenne probléma, de azt hiszem, az akkori mozi-néző szemében is elég gyengén lett megoldva Matrix és Cindy „egymásra találása”.
Enyhén szólva is erőltetett, hogy az ezredes csak úgy a „hóna alá kapja” Cindy-t – bár mutatkozik némi ellenállás a hölgy részéről, ez nagyon gyorsan múló állapot – és innentől kezdve a stewardes hűséges kiskutyaként követi mindenhová.
A film technikai megvalósítására nem lehet panasz, hiszen látványos lövöldözésekkel, robbanásokkal, színvonalas kaszkadőrmutatványokkal találkozhatunk.
Pár apró részlet azonban elrontja az összképet (borzalmasan sokat lövöldöznek tárcsere nélkül, egy gránát két katonát is harcképtelenné tesz, bezzeg Arnoldnak csak karcolásokat okoz), azonban mindez az akkor szemlélőnek nem tűnhetett fel, hiszen több tucat hasonló film jelent meg akkoriban.
Ami miatt mégis kiemelten kell kezelnünk a Kommandót, az az, hogy ez volt az első nagy költségvetésű „egyszemélyes harcos” hollywoodi akciófilm, amely egyrészt stílust teremtett, másrészt új irányt mutatott ennek a műfajnak.
Schwarzenegger után olyan emberek bukkantak fel, mint Sylvester Stallone, Jean-Claude Van Damme vagy Dolph Lundgren.
A rendező, Mark L. Lester nem tűnhet nagy névnek (bár 1-2 nagyobb rendezése még volt), a film producere, Joel Silver viszont annál inkább.
Túl volt már a Xanadun és a 48 órán, és jót tett neki a Kommandó, hiszen olyan filmek következhetek utána, mint a „Lethal Weapon” és a „Die Hard” széria.
Steven E. de Souza forgatókönyvírónak ez a második közös munkája volt Silverrel és ez még inkább megalapozott egy hosszú időn keresztül tartó együttműködést (Die Hard, Hudson Hawk).
Souza kipróbálta magát, mint rendező, de filmjei vagy nem kaptak nagy nyilvánosságot, vagy csúfosat buktak, mint a Street Fighter (Jean-Claude Van Damme, Kylie Minogue és Raul Julia főszereplésével).
James Horner zeneszerző neve sem ismerős elsőre, pedig neki is kijutott a befutottabb filmekből rendesen (Willow, Red Heat, Apollo 13, Jumanji, Titanic, Trója) és még várható tőle egy-két nagyobb dobás 2006-ban is (Da Vinci kód, Az édentől keletre).
És a végén ne feledkezzünk meg Arnold Schwarzeneggerről sem, aki a két Conan film, a Red Sonja és a Terminátor után ezzel a szereppel tovább folytathatta karrierjének építését, és végre főszerepeket kaphatott (Piszkos alku, Predátor, Menekülő ember, Vörös zsaru, Ikrek).
Már az eddigi filmjeiben is jól ráéreztek arra a rendezők, hogy a pár mondatos, „poénosan beszólós” figura fekszik Arnienak, a Kommandó pedig már kifejezetten erre épít.
Összességében látható, hogy a Kommandó mindenki számára ideális film volt a továbblépéshez, a pozíciók erősítéséhez.
Az alkotók egy könnyen elkészíthető, egyszerű filmet akartak csinálni és ezt tökéletesen meg is valósították. A film beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és mai napig – ha kis fenntartásokkal is – fogyasztható maradt.
Sajnos a DVD kivitel nem bővelkedik extrákban, sőt a jelenetválasztásokon és a nyelvi beállításokon kívül semmi mást nem tartalmaz. Reméltem, hogy pár fotót és némi háttéranyagot azért fogok találni a korongon, de ebben csalódnom kellett.
Pedig mostani fejjel belegondolva semmi extra nincs is a filmben. Adott egy viszonylag egyszerű alapszál, amely szerint John Matrix ezredes (Arnold Schwarzenegger) megbuktatta Arius (Dan Hedaya) diktátort, most pedig elérkezett a bosszú ideje.
A volt diktátor öldösni kezdi hős ezredesünk embereit, majd elraboltatja annak lányát (Alyssa Milano).
Abban bízik, hogy sikerül Matrixet zsarolással rávenni, tegye el láb alól a mostani elnököt, és akkor visszakapja a lányát.
Persze az ezredes csak látszólag áll kötélnek, valójában megpróbálja kiszabadítani lányát, és leszámolni az ellennel mindössze tizenegy óra alatt.
Hősünk lányával él (a gyermek anyjára nézve nincsenek utalások), de Hollywood számára már akkor sem lehetett egy ekkora hős magányos, ezért kellett valakit találni mellé. Egy fiatal stewardes, Cindy (Rae Dawn Chong) személyére esett a választás.
Ezzel nem is lenne probléma, de azt hiszem, az akkori mozi-néző szemében is elég gyengén lett megoldva Matrix és Cindy „egymásra találása”.
Enyhén szólva is erőltetett, hogy az ezredes csak úgy a „hóna alá kapja” Cindy-t – bár mutatkozik némi ellenállás a hölgy részéről, ez nagyon gyorsan múló állapot – és innentől kezdve a stewardes hűséges kiskutyaként követi mindenhová.
A film technikai megvalósítására nem lehet panasz, hiszen látványos lövöldözésekkel, robbanásokkal, színvonalas kaszkadőrmutatványokkal találkozhatunk.
Pár apró részlet azonban elrontja az összképet (borzalmasan sokat lövöldöznek tárcsere nélkül, egy gránát két katonát is harcképtelenné tesz, bezzeg Arnoldnak csak karcolásokat okoz), azonban mindez az akkor szemlélőnek nem tűnhetett fel, hiszen több tucat hasonló film jelent meg akkoriban.
Ami miatt mégis kiemelten kell kezelnünk a Kommandót, az az, hogy ez volt az első nagy költségvetésű „egyszemélyes harcos” hollywoodi akciófilm, amely egyrészt stílust teremtett, másrészt új irányt mutatott ennek a műfajnak.
Schwarzenegger után olyan emberek bukkantak fel, mint Sylvester Stallone, Jean-Claude Van Damme vagy Dolph Lundgren.
A rendező, Mark L. Lester nem tűnhet nagy névnek (bár 1-2 nagyobb rendezése még volt), a film producere, Joel Silver viszont annál inkább.
Túl volt már a Xanadun és a 48 órán, és jót tett neki a Kommandó, hiszen olyan filmek következhetek utána, mint a „Lethal Weapon” és a „Die Hard” széria.
Steven E. de Souza forgatókönyvírónak ez a második közös munkája volt Silverrel és ez még inkább megalapozott egy hosszú időn keresztül tartó együttműködést (Die Hard, Hudson Hawk).
Souza kipróbálta magát, mint rendező, de filmjei vagy nem kaptak nagy nyilvánosságot, vagy csúfosat buktak, mint a Street Fighter (Jean-Claude Van Damme, Kylie Minogue és Raul Julia főszereplésével).
James Horner zeneszerző neve sem ismerős elsőre, pedig neki is kijutott a befutottabb filmekből rendesen (Willow, Red Heat, Apollo 13, Jumanji, Titanic, Trója) és még várható tőle egy-két nagyobb dobás 2006-ban is (Da Vinci kód, Az édentől keletre).
És a végén ne feledkezzünk meg Arnold Schwarzeneggerről sem, aki a két Conan film, a Red Sonja és a Terminátor után ezzel a szereppel tovább folytathatta karrierjének építését, és végre főszerepeket kaphatott (Piszkos alku, Predátor, Menekülő ember, Vörös zsaru, Ikrek).
Már az eddigi filmjeiben is jól ráéreztek arra a rendezők, hogy a pár mondatos, „poénosan beszólós” figura fekszik Arnienak, a Kommandó pedig már kifejezetten erre épít.
Összességében látható, hogy a Kommandó mindenki számára ideális film volt a továbblépéshez, a pozíciók erősítéséhez.
Az alkotók egy könnyen elkészíthető, egyszerű filmet akartak csinálni és ezt tökéletesen meg is valósították. A film beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és mai napig – ha kis fenntartásokkal is – fogyasztható maradt.
Sajnos a DVD kivitel nem bővelkedik extrákban, sőt a jelenetválasztásokon és a nyelvi beállításokon kívül semmi mást nem tartalmaz. Reméltem, hogy pár fotót és némi háttéranyagot azért fogok találni a korongon, de ebben csalódnom kellett.