Max Allan Collins: CSI: Miami – Floridai ámokfutás
Írta: Galgóczi Móni | 2005. 04. 29.
Las Vegas-i kollégáikhoz hasonlóan végre a Miami helyszínelők – Horatio Caine, Alexx Woods, Calleigh Duquesne, Eric Delko és Tim Speedle – is leléptek a televízió képernyőjéről, hogy akár utazás közben is magunkkal vihessük őket, és a bűnözők ellen folytatott elszánt küzdelmüket. A történet ezúttal Gil Grissom területén kezdődik…
…mégpedig nem éppen kellemes körülmények között, hiszen Grissom éppen egyik rémálmát kénytelen átélni, amikor a gyilkossági ügy gyanúsítottja nem megfelelő bizonyítékok miatt mosolyogva, diadalittasan távozik a felelősségre vonás elől. Miközben Gil a reptéren „zaklatja” azt az embert, akinek meg van ugyan győződve a bűnösségéről, csak sajnos nem tudja bizonyítani, kollégái őrült tempóban elemzik a legújabb bizonyítékot.
Ha nem végeznek időben, a gyanúsított felszáll a repülőgépre, és lehet, hogy bottal üthetik a nyomát. Bár, ha igaz, hogy az úti célja Miami, talán az ottani kollégák segíthetnek. Catherine már hívja is Caine hadnagyot.
És ezzel máris megérkeztünk a CSI: Miami – Floridai ámokfutás színhelyére, az egyesek szerint Miami csupán egy csendes tengerparti üdülőtelep, ám egy dolog biztos: ez Horatio és csapatának területe. Tehát ha rajtuk múlik, bűntett nem marad felderítetlen, és bűnös nem maradt büntetlen.
Horatio ugyanolyan elszánt, mondhatni megszállott egyéniség, mint Gil, csakhogy neki nem a tudomány, hanem a manipuláció a legfőbb eszköze. Abban természetesen mindketten egyetértenek (bár legjobb tudomásom szerint még soha nem találkoztak), hogy a bizonyíték a legfontosabb. Legalábbis ahhoz, hogy a bűnös egészen biztosan börtönbe kerüljön.
Ám a nyomozás kiindulópontja más. Horatio hisz a megérzéseiben, mi több, támaszkodik is rájuk, ezért ahogy figyeli, néha olyan érzése van az embernek, mintha a bizonyítékokat is abba az irányba szeretné terelni, de legalábbis értelmezni, ami neki jó. Ez néha idegesítő, néha viszont ez jelentheti a megoldás kulcsát.
A különbözőségek ellenére azért alapvetően ugyanolyanok: elkötelezettek és megszállottak. Mint ahogy a csapataik tagjai is azok. Talán éppen ezért értik meg egymást olyan jól. Ezért ragaszkodnak egymáshoz annyira. És ez jó.
Hiszen az ő életükben kevés az állandóság. Mert bár mindig történik valami, amit fel kell deríteniük, mindig van egy rejtély, amit meg kell oldaniuk, azért akkor is csak a kollégák személye jelenti az állandóságot.
Las Vegas-i kollégáikkal ellentétben náluk nem az akción van a hangsúly, de ez nagyrészt Horatio személyének és munkamódszerének köszönhető.
Nehéz lenne megmagyarázni, miért vonz annyira a sorozat. Mindkettő. De vonz. Hétről hétre izgatottan várom, vajon most milyen rejtélyekkel kell megbirkózniuk kedvenc helyszínelőimnek, vajon milyen embert próbáló helyzetekben kell helyt állniuk, embernek maradniuk.
Örülök, hogy végre akadt egy kiadó, aki felvállalta, hogy a sorozat szereplőinek kalandjait nyomtatott formában is közzé teszi. Bár a magyar kiadás színvonalán azért nem ártana egy kicsit javítani, hogy a magyar cím megtévesztő mivoltáról ne is beszéljünk.
…mégpedig nem éppen kellemes körülmények között, hiszen Grissom éppen egyik rémálmát kénytelen átélni, amikor a gyilkossági ügy gyanúsítottja nem megfelelő bizonyítékok miatt mosolyogva, diadalittasan távozik a felelősségre vonás elől. Miközben Gil a reptéren „zaklatja” azt az embert, akinek meg van ugyan győződve a bűnösségéről, csak sajnos nem tudja bizonyítani, kollégái őrült tempóban elemzik a legújabb bizonyítékot.
Ha nem végeznek időben, a gyanúsított felszáll a repülőgépre, és lehet, hogy bottal üthetik a nyomát. Bár, ha igaz, hogy az úti célja Miami, talán az ottani kollégák segíthetnek. Catherine már hívja is Caine hadnagyot.
És ezzel máris megérkeztünk a CSI: Miami – Floridai ámokfutás színhelyére, az egyesek szerint Miami csupán egy csendes tengerparti üdülőtelep, ám egy dolog biztos: ez Horatio és csapatának területe. Tehát ha rajtuk múlik, bűntett nem marad felderítetlen, és bűnös nem maradt büntetlen.
Horatio ugyanolyan elszánt, mondhatni megszállott egyéniség, mint Gil, csakhogy neki nem a tudomány, hanem a manipuláció a legfőbb eszköze. Abban természetesen mindketten egyetértenek (bár legjobb tudomásom szerint még soha nem találkoztak), hogy a bizonyíték a legfontosabb. Legalábbis ahhoz, hogy a bűnös egészen biztosan börtönbe kerüljön.
Ám a nyomozás kiindulópontja más. Horatio hisz a megérzéseiben, mi több, támaszkodik is rájuk, ezért ahogy figyeli, néha olyan érzése van az embernek, mintha a bizonyítékokat is abba az irányba szeretné terelni, de legalábbis értelmezni, ami neki jó. Ez néha idegesítő, néha viszont ez jelentheti a megoldás kulcsát.
A különbözőségek ellenére azért alapvetően ugyanolyanok: elkötelezettek és megszállottak. Mint ahogy a csapataik tagjai is azok. Talán éppen ezért értik meg egymást olyan jól. Ezért ragaszkodnak egymáshoz annyira. És ez jó.
Hiszen az ő életükben kevés az állandóság. Mert bár mindig történik valami, amit fel kell deríteniük, mindig van egy rejtély, amit meg kell oldaniuk, azért akkor is csak a kollégák személye jelenti az állandóságot.
Las Vegas-i kollégáikkal ellentétben náluk nem az akción van a hangsúly, de ez nagyrészt Horatio személyének és munkamódszerének köszönhető.
Nehéz lenne megmagyarázni, miért vonz annyira a sorozat. Mindkettő. De vonz. Hétről hétre izgatottan várom, vajon most milyen rejtélyekkel kell megbirkózniuk kedvenc helyszínelőimnek, vajon milyen embert próbáló helyzetekben kell helyt állniuk, embernek maradniuk.
Örülök, hogy végre akadt egy kiadó, aki felvállalta, hogy a sorozat szereplőinek kalandjait nyomtatott formában is közzé teszi. Bár a magyar kiadás színvonalán azért nem ártana egy kicsit javítani, hogy a magyar cím megtévesztő mivoltáról ne is beszéljünk.