FőképA történelemhamisítás gondolata egyrészt azért pattant ki Heribert Illig fejéből, mert Nagy Károly és kora felettébb kitűnik a környező időkből (mint villanyfény az éjszakában), másrészt a fentebb említett évszázadokból (Karoling-kor) meglehetősen kevés (és bizonyítottan egyre kevesebb) emlék maradt ránk.
Lassan azt lehet mondani, hogy egyedül az ebből a korból eredeztetett írásos emlékek maradtak meg bizonyítékként Nagy Károly koráról. Az ennek a kornak tulajdonított tárgyi emlékek 80%-95%-ról már bebizonyosodott, hogy vagy a VI., vagy a X., illetve későbbi századokban készültek. Az írásos emlékek pedig, úgy tűnik, mind egy szálig hamisítványok.

Hogy Illig mindezt mennyire komolyan gondolja, azt jól példázza, hogy lassan 100-150 munkatárs dolgozik vele együtt, saját újságot jelentetnek meg a témával kapcsolatban, és természetesen a weben is publikálják álláspontjukat, kutatási eredményeiket.
A Kitalált középkor voltaképpen két könyvet foglal magába: a „Nagy Károly – a kitalált uralkodó” és a „Ki állította át az órát” című munkákat. Az kötet első fele, mint címéből is kitűnik, Nagy Károllyal és korával foglalkozik. Minden egyes részlet alapos bemutatásra kerül, és szinte az „utolsó szögig” (már amennyire csak lehetséges) megvizsgálásra kerül.

Illig alapvetően más aspektusból közelíti meg ezt a kérdést, mint a történészek nagy többsége, akik az adott korból származó írásos emlékeket (pardon a szóért) „szentírásnak” tekintik, és a tárgyi emlékeket (épületek, használati tárgyak, ékszerek stb.) valamint ezek kormeghatározását, szakmai elemzését csak félvállról, másodlagosan kezelik; uram bocsá’, ha „nem vág bele” téziseikbe, akkor meg figyelembe sem veszik.
A szerző megfordítja ezt a bevett szokást, és a tárgyi emlékekkel próbálja alátámasztani az írásos emlékeket. Ez azonban úgy tűnik, lehetetlen.

Maga Nagy Károly alakja is meglehetősen ellentmondásos, nem hogy a kor, amiben élt. Képzeljünk el egy uralkodót, aki 36 évi uralmából 34 évet a szászok ellen folytatott háborúra fordít, közben megreformálja országa mezőgazdaságát, hadseregét, közigazgatását, pénzügyi reformot hajt végre, stb., mindezt egyrészt teszi úgy, hogy nincsenek városok, nincsen kereskedelem, másrészt halála után mindezek a „vívmányok” eltűnnek a süllyesztőben, és a X. századtól „találják fel” őket újra.

Mindezek meglehetősen furcsa dolgok. Az is furcsa, hogy nem Illig az első, aki kételyeket támaszt a Karoling-korral kapcsolatban. Abban a korban élünk, amikor szinte bárki hozzáférhet a témába vágó dolgokhoz (Illig ezt teszi), ezzel értelemszerűen helyzeti előnyben van a minket megelőző korokban élt kétkedőkkel szemben.

A kötet második része két fő témát boncolgat. Az első, hogyan lehetséges „beletuszkolni” kb. 300 évet a történelmünkbe, hogyan lehet belepasszítani a környező birodalmak, népek (Bizánc, arabok, India, Kína stb.) időszámításába, illetve kinek a fejéből és legfőképpen miért pattant ki ez a gondolat.

Elég félelmetesen hangzik, de ha Illig számításai helyesek (erősen gyanítható, hogy igen), akkor gond nélkül elhelyezhető ez fiktív idő az időtengelyen. Nem merülnék el a részletekbe, mindössze gondolatébresztőnek hozok fel két tényt:
Nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor született Jézus. A rendelkezésre álló adatok alapján ± 10-20 éves pontossággal tudunk csak nyilatkozni ebben a kérdésben.
XIII. Gergely pápa a Julis Caesar-féle naptárat mindössze tíz nappal korrigálta a pontos számítások szerint szükséges tizenhárom helyett.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi is folyik voltaképpen itt, miért nem hallottunk eddig minderről, hiszen Illig 1991-ben ismertette tézisét, és mindezidáig nem kapott nagy nyilvánosságot. Igaz, hogy Németországban foglalkoznak a kérdéskörrel, de mint a könyvből kiderül, igen kevés számú szakember hajlandó figyelmet fordítani a témára.

Ennek persze több oka is van. Először is a Karoling-korban jártas, erről publikáló tudósoknak igen nagy pofon lenne, ha kiderülne, hogy tényleg 300 év pluszban vagyunk és a Karoling-kor csak a fantázia szüleménye.
Másodszor, csak három európai ország keletkezéstörténetét érintené igen érzékenyen a dolog (Németország, Franciaország, Olaszország), akik Nagy Károlytól eredeztetik magukat. Arról már ne is beszéljünk, hogy szinte minden európai uralkodócsaládnak is tőle kellene származnia (és nagyjából ennyi is eredezteti magát tőle).

A kezdeti „csípőből jövő” ellenállásomat lassan felváltotta a döbbenet. Első gondolatom az volt, hogy Illig vagy egy szenzációhajhász ember, vagy valami miatt borsot akar törni a történészek orra alá. Aztán amikor lépésről lépésre (szinte már fájóan aprólékosan) nekilát tézise bizonyításának, mind az ellenállásomat, mind a negatív gondolatokat felváltotta az érdeklődés.

Az aacheni várkápolna építőköveitől elkezdve a tucatféle időszámítási módszer összehasonlításán keresztül tárul elénk a hihetetlen történet. Nem keveset gondolkodom még most is az olvasottakon. Nem lettem ugyan Illig hívő, de egyelőre 75% esélyt látok arra, hogy igaza van.
Remélem az elkövetkező években „tiszta víz kerül a pohárba”, és sikerül kideríteni az igazságot. Mindenesetre belegondolni is félelmetes: lehet hogy most nem 2005-öt, hanem csak 1705-öt írunk?

Kapcsolódó írásunk:Heribert Illig-Klaus Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban / Újraírt történelem