Max Allan Collins: CSI – A bűnös város
Írta: Galgóczi Móni | 2005. 03. 02.
Akik szeretik a Helyszínelők című filmsorozatot, régi ismerősként üdvözölhetik a kötet főszereplőit: Gil Grissom, Catherine Willows, Warrick Brown, Nick Stockes és Sara Sidle. Öt elkötelezett bűnügyi szakértő, akik a látszólag jelentéktelen, néha szinte láthatatlan nyomokból kiindulva, aprólékos munkával igyekeznek fényt deríteni a kegyetlen gyilkosságokra.
A sorozat évek óta fut a Viasat 3 tévécsatornán. Ez idő alatt számos bűncselekmény áldozatait találtuk meg a rendőrök társaságában, és ugyanennyi esetben izgulhattuk végig az öt helyszínelő aprólékos, olykor idegesítően részletekbe menő munkáját, amelynek eredményeként legtöbbször a bűnös elnyerte méltó büntetését, de akadtak olyan esetek, amikor a bizonyíték nem volt elég a bűnös megbüntetéséhez.
Szóval Gil, Catherine, Warrick, Nick és Sara összeszokott csapatként néz szembe a kihívásokkal. Bár nincs magánéletük, és szinte a munkahelyükön élnek (tisztelet a kivételnek), emberek ők is, mint mi mindannyian.
Bár, ha jobban belegondolunk, mégsem. Hiszen őket olyan dolgok hozzák lázba, mint például egy-egy töredékes, elmosódott ujjlenyomat, egy hajszál, egy kidobott papírzsebkendő, egy használt lepedő, egy keréknyom, egy lábnyom, vagy bármi, amit szóra lehet bírni az igazság kiderítése érdekében. Hiszen a tanúk hazudhatnak – a bizonyítékok soha.
Nagyon örültem, amikor megláttam a könyvet. Aztán elolvastam, és bár még mindig tartott az örömem, némi csalódottság is beóvakodott a szívembe. Nem is beszélve a számtalan kérdésről, amik közül a legfontosabb: Miért nem a sorozat legelejével kezdték?
Hiszen mindenki, aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy az öt fős csapat először nem ilyen összetételű volt. Hogy mindenki jött valahonnan, és nem mindenki volt olyan pozícióban, mint most. Például a legelején még nem Grissom, hanem Jim Brass volt a csapat főnöke.
Mindezen apró kellemetlenségeket leszámítva kellemes, lendületes, pergő cselekményű történettel állunk szemben, bár érezhető rajta mindaz, ami a filmkönyvekre általában jellemző. Biztosan nem olyan könnyű egy forgatókönyv alapján jó regényt írni, mint egy regény alapján jó forgatókönyvet.
Persze azért essék néhány szó a történetről is. Az egyik szálon egy rejtélyes körülmények között eltűnt feleség, a másikon pedig egy titokzatos körülmények között megfojtott sztiptíztáncosnő mozgatja meg a Las Vegas-i Kriminalisztikai Hivatal munkatársainak kedélyeit. Feladatuk, hogy minél előbb összegyűjtsék a bizonyítékokat, kihallgassák a tanúkat, illetve a gyanúsítottakat, és kiderítsék az igazságot.
Közben pedig megmaradjanak embernek. Ami a látottak és tapasztaltak alapján olykor nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
A kötetben található információk alapján a Helyszínelők rajongói a későbbiekben további köteteket vehetnek kézbe, hogy újra és újra végigélhessék kedvenceik munkáját. Vajon a Miami helyszínelők mikor lépnek le a tévé képernyőjéről? Hiszen az a sorozat is van ennyire izgalmas.
A sorozat évek óta fut a Viasat 3 tévécsatornán. Ez idő alatt számos bűncselekmény áldozatait találtuk meg a rendőrök társaságában, és ugyanennyi esetben izgulhattuk végig az öt helyszínelő aprólékos, olykor idegesítően részletekbe menő munkáját, amelynek eredményeként legtöbbször a bűnös elnyerte méltó büntetését, de akadtak olyan esetek, amikor a bizonyíték nem volt elég a bűnös megbüntetéséhez.
Szóval Gil, Catherine, Warrick, Nick és Sara összeszokott csapatként néz szembe a kihívásokkal. Bár nincs magánéletük, és szinte a munkahelyükön élnek (tisztelet a kivételnek), emberek ők is, mint mi mindannyian.
Bár, ha jobban belegondolunk, mégsem. Hiszen őket olyan dolgok hozzák lázba, mint például egy-egy töredékes, elmosódott ujjlenyomat, egy hajszál, egy kidobott papírzsebkendő, egy használt lepedő, egy keréknyom, egy lábnyom, vagy bármi, amit szóra lehet bírni az igazság kiderítése érdekében. Hiszen a tanúk hazudhatnak – a bizonyítékok soha.
Nagyon örültem, amikor megláttam a könyvet. Aztán elolvastam, és bár még mindig tartott az örömem, némi csalódottság is beóvakodott a szívembe. Nem is beszélve a számtalan kérdésről, amik közül a legfontosabb: Miért nem a sorozat legelejével kezdték?
Hiszen mindenki, aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy az öt fős csapat először nem ilyen összetételű volt. Hogy mindenki jött valahonnan, és nem mindenki volt olyan pozícióban, mint most. Például a legelején még nem Grissom, hanem Jim Brass volt a csapat főnöke.
Mindezen apró kellemetlenségeket leszámítva kellemes, lendületes, pergő cselekményű történettel állunk szemben, bár érezhető rajta mindaz, ami a filmkönyvekre általában jellemző. Biztosan nem olyan könnyű egy forgatókönyv alapján jó regényt írni, mint egy regény alapján jó forgatókönyvet.
Persze azért essék néhány szó a történetről is. Az egyik szálon egy rejtélyes körülmények között eltűnt feleség, a másikon pedig egy titokzatos körülmények között megfojtott sztiptíztáncosnő mozgatja meg a Las Vegas-i Kriminalisztikai Hivatal munkatársainak kedélyeit. Feladatuk, hogy minél előbb összegyűjtsék a bizonyítékokat, kihallgassák a tanúkat, illetve a gyanúsítottakat, és kiderítsék az igazságot.
Közben pedig megmaradjanak embernek. Ami a látottak és tapasztaltak alapján olykor nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.
A kötetben található információk alapján a Helyszínelők rajongói a későbbiekben további köteteket vehetnek kézbe, hogy újra és újra végigélhessék kedvenceik munkáját. Vajon a Miami helyszínelők mikor lépnek le a tévé képernyőjéről? Hiszen az a sorozat is van ennyire izgalmas.