Rolf H. Johannsen: 50 híres festmény
Írta: Galgóczi Móni | 2005. 02. 28.
Rolf H. Johannsen reprezentatív, ám rendkívül szubjektív válogatása áttekintést nyújt a középkor első táblaképeitől az impresszionisták remekművein át a 20. század utolsó harmadáig – mondhatni egyfajta társadalomtörténet a művészet tükrében.
Az 50 híres festmény szerzője nem azt mondja, hogy ez a gyűjtemény minden idők legjobb ötven képét tartalmazza. Nem mondja meg, mit minek kell látnunk, csupán vezérfonalat kíván jelenteni, amelynek nyomán elindulhatunk arra a rendkívül izgalmas és gyönyörködtető kalandra, amit a festmények felfedezése jelent.
A kötetben található művek listája:
Cimabue: Trónoló Istenanya
Giotto: Krisztus siratása és a padovai Aréna-kápolna más freskói
Ismeretlen mester: A Wiltoni diptichon
Masaccio: A Szentháromság
Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár
Oiero della Francesca: A Montefeltro-oltár
Sandro Botticelli: A tavasz
Albrecht Dürer: Önarckép prémes kabátban
Hieronymus Bosch: Az utolsó ítélet
Leonardo da Vinci: Mona Lisa
Michelangelo: A Sixtus-kápolna mennyezete
Raffaello: Az athéni iskola
Giorgione: Vihar
Tiziano: V. Károly császár a mühlbergi csatában
Ifj. Hans Holbein: A követek
Angolo Brozino: A szerelem allegóriája
Caravaggio: A diadalmas Ámor
Peter Paul Rubens: Leukipposz lányainak elrablása
Nicolas Poussin: Et in Arcadia ego II.
Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Diego Velázquez: Las Meninas
Jan Vermeer van Delft: A zeneóra
Hyacinthe Rigaud: XIV. Lajos képmása
Thomas Gainsborough: Robert Andrews és felesége, Mary
Giambattista Tiepolo: A würzburgi rezidencia lépcsőházának mennyezetfreskója
Jean-Honoré Fragonard: A hinta
Francisco de Goya: A ruhátlan maja
Jacques-Louis David: Marat halála
Caspar David Friedrich: A jeges tenger
Eugéne Delacroix: Július 28.: a Szabadság vezeti a népet
William Turner: Eső, gőz és sebesség – A nagy nyugati vasút
John Everett Millais: Ophelia
Jean_Francois Millett: Kalászszedők
Edouard Manet: Reggeli a szabadban
Claude Monet: Az argenteuil-híd
Arnold Böcklin: A halottak szigete
Paul Cézanne: A Mont Sainte-Victoire
Vincent van Gogh: Van Gogh hálószobája Arles-ban
Gustav Klimt: Judit I.
Edvard Munch: A sikoly
Henri Matisse: Vörös harmónia
Pablo Picasso: Az avignoni kisasszonyok
Vaszilij Kandinszkij: Impovizáció 26 (Evezők)
Ernst Ludwig Kirchner: Berlini utcarészlet
George Grosz: A társadalom támaszai
Salvador Dalí: Tell Vilmos talánya
Edward Hopper: Nighthawks
Francis Bacon: Tanulmány Velázquez után: X. Ince pápa portréja
Jackson Pollock: Number 1 A
Andy Warhol: Marilyn diptichon
Ahogy azt már fentebb is írtam, Rolf H. Johannsen nem a leghíresebb, de a művészettörténet szempontjából legfontosabb műveket gyűjtötte egy kötetbe – teljesen szubjektív módon. A képek mellett minden egyes festményről egy-egy kisebb terjedelmű esszé olvasható, melynek látószöge az alkotás jellegétől függően változik: van, amikor csak az adott műre koncentrál, van amikor inkább a keletkezés körülményeiről esik szó, és természetesen olyan is előfordul, amikor az adott mű jövőre gyakorolt hatása áll a mondanivaló középpontjában.
Egy dolog azonban állandó: az esszé végén minden esetben szerepel a művész élete és munkássága (sajnos nem elég részletesen), a mű megtalálási helye, rövid eredete, egy rövid értékelés, és ami a téma iránt érdeklődők számára a legértékesebb, az ajánlott olvasmányok jegyzéke.
Természetesen az esszékben olvasható mondanivaló illusztrálására egyéb, az adott művésztől származó festmények is megtalálhatók a kötetben, ami összességében informatív, tartalmas kirándulást jelent a képzőművészet csodálatos, ám kívülállók számára titokzatos világába.
Az 50 híres festmény szerzője nem azt mondja, hogy ez a gyűjtemény minden idők legjobb ötven képét tartalmazza. Nem mondja meg, mit minek kell látnunk, csupán vezérfonalat kíván jelenteni, amelynek nyomán elindulhatunk arra a rendkívül izgalmas és gyönyörködtető kalandra, amit a festmények felfedezése jelent.
A kötetben található művek listája:
Cimabue: Trónoló Istenanya
Giotto: Krisztus siratása és a padovai Aréna-kápolna más freskói
Ismeretlen mester: A Wiltoni diptichon
Masaccio: A Szentháromság
Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár
Oiero della Francesca: A Montefeltro-oltár
Sandro Botticelli: A tavasz
Albrecht Dürer: Önarckép prémes kabátban
Hieronymus Bosch: Az utolsó ítélet
Leonardo da Vinci: Mona Lisa
Michelangelo: A Sixtus-kápolna mennyezete
Raffaello: Az athéni iskola
Giorgione: Vihar
Tiziano: V. Károly császár a mühlbergi csatában
Ifj. Hans Holbein: A követek
Angolo Brozino: A szerelem allegóriája
Caravaggio: A diadalmas Ámor
Peter Paul Rubens: Leukipposz lányainak elrablása
Nicolas Poussin: Et in Arcadia ego II.
Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Diego Velázquez: Las Meninas
Jan Vermeer van Delft: A zeneóra
Hyacinthe Rigaud: XIV. Lajos képmása
Thomas Gainsborough: Robert Andrews és felesége, Mary
Giambattista Tiepolo: A würzburgi rezidencia lépcsőházának mennyezetfreskója
Jean-Honoré Fragonard: A hinta
Francisco de Goya: A ruhátlan maja
Jacques-Louis David: Marat halála
Caspar David Friedrich: A jeges tenger
Eugéne Delacroix: Július 28.: a Szabadság vezeti a népet
William Turner: Eső, gőz és sebesség – A nagy nyugati vasút
John Everett Millais: Ophelia
Jean_Francois Millett: Kalászszedők
Edouard Manet: Reggeli a szabadban
Claude Monet: Az argenteuil-híd
Arnold Böcklin: A halottak szigete
Paul Cézanne: A Mont Sainte-Victoire
Vincent van Gogh: Van Gogh hálószobája Arles-ban
Gustav Klimt: Judit I.
Edvard Munch: A sikoly
Henri Matisse: Vörös harmónia
Pablo Picasso: Az avignoni kisasszonyok
Vaszilij Kandinszkij: Impovizáció 26 (Evezők)
Ernst Ludwig Kirchner: Berlini utcarészlet
George Grosz: A társadalom támaszai
Salvador Dalí: Tell Vilmos talánya
Edward Hopper: Nighthawks
Francis Bacon: Tanulmány Velázquez után: X. Ince pápa portréja
Jackson Pollock: Number 1 A
Andy Warhol: Marilyn diptichon
Ahogy azt már fentebb is írtam, Rolf H. Johannsen nem a leghíresebb, de a művészettörténet szempontjából legfontosabb műveket gyűjtötte egy kötetbe – teljesen szubjektív módon. A képek mellett minden egyes festményről egy-egy kisebb terjedelmű esszé olvasható, melynek látószöge az alkotás jellegétől függően változik: van, amikor csak az adott műre koncentrál, van amikor inkább a keletkezés körülményeiről esik szó, és természetesen olyan is előfordul, amikor az adott mű jövőre gyakorolt hatása áll a mondanivaló középpontjában.
Egy dolog azonban állandó: az esszé végén minden esetben szerepel a művész élete és munkássága (sajnos nem elég részletesen), a mű megtalálási helye, rövid eredete, egy rövid értékelés, és ami a téma iránt érdeklődők számára a legértékesebb, az ajánlott olvasmányok jegyzéke.
Természetesen az esszékben olvasható mondanivaló illusztrálására egyéb, az adott művésztől származó festmények is megtalálhatók a kötetben, ami összességében informatív, tartalmas kirándulást jelent a képzőművészet csodálatos, ám kívülállók számára titokzatos világába.