Főkép

Marina betér a megszokott videótékába, és szokás szerint megreklamálja a kikölcsönzött filmet. Ám mielőtt a végére érhetne panaszának, besétál egy jóképű fiú, majd akkurátusan lelövi a tulajdonost, és a helyiségben tartózkodó két egykori rendőrt. Ezután kedélyes csevegésbe kezd Marinával (a lány megnyugszik, amikor kiderül, hogy érte senki sem fizet, így élete biztonságban van), és némi berendezéspusztító lövöldözés után távoznak – kettesben. Kapcsolatuk azonban nem tart sokáig, a bejárattól nem messze ugyanis a férfit (aki egyébként hivatásos bérgyilkos) elgázolja egy BMW. A helyszínre érkező mentők összecsomagolják a sérültet és távoznak. Marina pedig magára marad a bérgyilkos mobiltelefonjával. Amire hamarosan befut egy jól fizető megbízás.

A legtöbb ember itt eldobná a mobilt, és igyekezne minél előbb elfelejteni az egészet. Ám hősnőnket nem ilyen fából faragták. Meg különben is, most hagyta ott a pasija, aki egyébként hamarosan megszületendő gyerekének apja. Tyoma (így hívják a történet Rómeóját) főállású semmittevő, aki tökélyre fejlesztette az ingyenélés és pumpolás művészetét, aki sem felelősséget, sem munkát nem kíván a nyakába venni. Üres személyiségét korlátozott mértékben színesíti versírói kényszere, amely tevékenység általában vécépapír közelében tör ki rajta, és a végeredmény bizony kritikán aluli...

A regény története gyakorlatilag kettejük „románcának” története – a bérgyilkos mobiltelefonjával kiegészítve. Környezetükben nagyítóval sem lehet „normális”, átlagos embert találni, úgy látszik, vonzzák magukhoz a sérült, vagy csupán beilleszkedésre képtelen embereket. Mindezek ellenére van valami a regényben, ami (akárcsak Ellisnél) nem engedi el az olvasót, és egészen az utolsó oldalig lebilincseli.