FőképA német Manfred Kyber neve nem volt addig ismeretes előttem, míg kölcsön nem kaptam jelen könyvét, mely még 1929-ben íródott. Az ezoterikusnak mondott irodalommal kapcsolatban ugyan vannak fenntartásaim, hiszen manapság iszonyatos túltengés mutatkozik az ezen skatulyába sorolható irományok terén, és roppant nehéz megtalálni az igazán értékes darabokat, de ezt a kis regényt megérte elolvasni.

Bár mondják gyermekkönyvnek is, én igazából úgy érzem, bizonyos érettség vagy ismeretanyag szükségeltetik a megértéséhez. Annál is inkább, mivel a fordítás sajnos meglehetősen gyenge, ami azért is bosszantó, mert Kyber érezhetően gazdag nyelvi tárházzal írta meg történetét.
Így néha, egy-egy nehezen értelmezhető mondatnál magam sem tudom eldönteni, hogy a fordító nem értette, amit Kyber mondani akart, vagy az én felfogásommal van baj. De összességében olvasható a könyv, csak azt nem tudom elképzelni, hogy egy átlag gyerek be tudná így fogadni.

Amúgy amolyan tanmese ez, melyben a történet másodlagos, csupán eszköz, mellyel az író közvetíti, amit szeretne. Az pedig a teozófiai felfogás, különösképpen pedig a reinkarnáció egyfajta esszenciája, kivonata, regényes, színes formában, de semmi esetre sem valami bújtatott, őszintétlen módon.
Magyarán: aki mereven elutasítja az olyan elképzeléseket, melyek szerint több életünk volna, hogy léteznek szellemek és más, nem anyagi síkok, és így tovább, nos, az messzire kerülje el ezt a könyvet…
Aki viszont legalább annyira magához engedi ezen dolgokat, hogy eljátsszon velük gondolatban, netán vonzódik a romantikához és a fantáziája is jó, az élvezni fogja a regényt, rossz fordítás ide vagy oda.

Hiszen a kezdetben egészen kicsiny Veronika, aki még szellemeket lát és állatokkal társalog, valamint nagybátyja, a sokat látott Johann, a vándor, s a többiek egy olyan mesének szereplői, mely végül elgondolkodtatja, megállásra készteti, talán kicsit meg is lepi, vagy leheletnyit elvarázsolja az olvasót.

Ennél mélyebben nem részletezném a regényt, alapvetően tényleg azoknak tudom ajánlani, akik amúgy is nyitottak az ilyesmire. Annyit tennék már csak hozzá, hogy, főleg az elején, eszembe jutott róla a szintén német Michael Ende, aki amúgy a regény keletkezésének évében született, tehát bizonyára nem volt hatással Kyberre.
Nem tudom, Ende merített-e a maga korában sikeres írótól, vagy a közös németség miatt éreztem a rokonságot, de maga a tény, hogy eszembe juttatta, jelzi, hogy mélyebb, értékesebb A kis Veronika három lámpása, mintsem azt sokan a borító, vagy a téma alapján gondolnák.