FőképA Magvető igényes és egységes kivitelezésű Remekírók sorozatának ezen darabja is különleges könyv. A 28 éves korában, a háborúban elhunyt francia szerző egyetlen regénye A titokzatos birtok, melyet 1910 és 1913 között írt. Ezen kívül csupán egy költeményeket és esszéket tartalmazó kötete jelent meg, ám ez a regény volt az, mellyel beírta magát a szépirodalom nagykönyvébe.

A titokzatos birtokot Szerb Antal, akire minden bizonnyal nagy hatással volt a mű, a „nosztalgia regényeként” emlegeti. S valóban, feléleszti e történet a nosztalgiát az elveszett, tovatűnt gyermekkor iránt. Nem mellékesen pedig telis-tele van az író saját életének apróbb-nagyobb részleteivel...

A regény főhőse, amint az eredeti cím is mutatja, a nagy Meaulnes, aki kosztosdiáknak érkezik a kezdetben 15 éves mesélő, François Seurel házába. Seurelék a vidéki francia kisváros iskolájában laknak, François apja a tanító. Meulnes különös fiú, aki egy téli napon megszökik a városkából, s eltévedvén egy réges-régi kastélyba keveredik, ahol egy álomszerű ünnepségbe csöppen.
A főképp vidéki gyermekekből álló vendégsereg a kastély ifjú urát, Frantz de Galais-t és választottját várja, hogy megtartsák a héthatárra szóló esküvőt – amiből aztán semmi nem lesz...

Mindeközben Meaulnes megismerkedik Frantz csodaszép húgával, Yvonne-nal, akibe halálosan beleszeret – s aztán magával az ifiúrral is összetalálkozik azon a végzetes éjszakán...
Végül valahogy hazakeveredik, ám évekig nem talál rá az útra, ami a titokzatos birtokhoz, s szíve hölgyéhez visszavinné.
Nem mesélem tovább a történetet, legyen elég nagy vonalakban annyi, hogy a regény lapjain aztán felnőnek hőseink, s közben a gyermekkori ártatlanság elvész, és végül...

Nos, Alain-Fournier (1886–1914) az első oldalaktól fogva sejteti a tragédiát. Az író egy régebbi, békésebb kor ráérős, de finom, költői nyelvezetén szólva mesél, szavai nyomán az olvasó lelki szemei előtt megelevenednek nem csak a szereplők, de a kies, vadregényes francia táj, a barátságos kisvárosok és falvak is.
Minden szomorúsága és tragikussága mellett is varázslatos és szépséges regény ez, melynek hangulata, ha elkapja az embert, nagyon mélyen meg tudja érinteni. S egyszer csak azon veszi észre magát, hogy képzeletben immáron saját gyermekkora elfeledett ösvényeit járja újra.

(A regény 1973-ban a Szépirodalmi Kiadó, 1975-ben pedig a Kriterion Könyvkiadó gondozásában „Az ismeretlen birtok” címmel jelent meg – a főszerk. megjegyzése.)

A szerzőről és regényéről bővebben:www.legrandmeaulnes.com