FőképA szerzőről, akiről egyébként eddig semmit sem hallottam, nem sok mindent sikerült megtudnom. Azt a keveset is csupán a könyv belső borítóján olvasható szövegből. Eszerint 1937-ben született New Yorkban, fura nevét pedig ikerhúgától kapta. Azóta is ezt használja, eredeti nevén soha nem szerepel. Számos irodalmi díjat nyert már felnőtteknek és fiataloknak szóló könyveivel. Magyarul most jelenik meg először regénye.

Az ólomkereszt titka valójában semmi újat, semmi különlegeset nem ad a műfajhoz. Mégis, van benne valami kellem és báj, valami vonzó, ami az első oldaltól az utolsóig elkíséri az olvasót. Talán a hangulat. Vagy az, hogy mint a mostanában divatos ifjúsági regényekben oly gyakori, ebben nincs semmilyen mágia. Nincs egy fia varázsló sem.

Csak egy egyszerű fiú, aki elvesztette az édesanyját. És nem elég, hogy szembe kell néznie a veszteséggel, és a szegénységgel (bár ez világ életében a sajátja volt), még ártatlanul meg is vádolja az uradalom tiszttartója. Ha elkapják, megölik. Ezért menekülnie kell. Csakhogy fogalma sincs, merre induljon. Hiszen még soha nem járt a birtok határán kívül.
Az egyetlen emberhez fordul, akiben még megbízik: a paphoz, aki világ életében kedves volt hozzá. És az édesanyjához. A pap tud valamit, és hajlandó is elmondani, de nem most, és nem itt. Csakhogy később már nincs lehetősége rá.

Lehet, hogy egy kicsit sokat elárultam a történetből. Aki esetleg így érzi, ne aggódjon, ez csupán az alaphelyzet, a töredék, amire az egész épül. Hiszen ennyit muszáj elmondanom ahhoz, hogy bárki megérthesse mindazt, ami ez után következik.

Ami nem más, mint gondolatok a történet kapcsán. Aminek főszereplője egy teljesen átlagos tizenéves fiú, aki világ életében csóró volt. Akire világ életében furán néztek az emberek, hiszen még neve sem volt. Egyszerűen csak úgy hívták: Asta fia.
Ő, aki mindössze édesanyjára, és a vallásra támaszkodhatott, soha, egyetlen percig sem vonta kétségbe, hogy a dolgoknak így kell lenniük. Mert Isten így akarja. És Isten majd megsegíti őt, ha szüksége lesz rá.
Csakhogy amikor, sok évi imádkozás és miegyéb után elérkezik az idő, amikor Istennek segítenie kéne, a fiú tökéletesen egyedül találja magát. Még a pap, mint Isten földi összekötője sem lehet mellette.

A fiú tehát teljesen egyedül marad. És nem számíthat senkire és semmire, csak önmagára. Meg kell állnia a saját lábán, ellenkező esetben elpusztul. És mégsem veszíti el a hitét. Csak éppen átmenetileg más dolgok lesznek fontosabbak számára.
Például életben maradni. Vagy megőrizni egyetlen örökségét, édesanyja ólomkeresztjét. Vagy megbarátkozni kényszerű útitársával, a hatalmas termetű vándor mutatványossal, aki éppen akkor jelenik meg, amikor Isten és a világ is magára hagyta a fiút. És aki persze nem hisz Istenben.

De megközelíthetjük a történetet onnan is, hogy a központi fűtés áldásának köszönhetően meleg lakásunk biztonságában ülve érdekes arról olvasni, milyen volt a világ akkor, amikor még földbirtokosok sanyargatták szinte rabszolgasorban bérlőiket, amikor még nem volt sem világítás, sem televízió, sem számítógép, sem internet, sem egyéb technikai vívmány.
Bizonyos dologban rengeteget változott a világ. De vannak dolgok, amik soha nem változnak…

Jelképek és szimbólumok tobzódása ez a középkori környezetben játszódó történet. Bár az értékek, amikről menet közben szó esik, mindennaposak. Vagy legalábbis azoknak kéne lenniük. De sajnos nem minden esetben, és egyáltalán nem mindenkinek azok.
Ha jobban belemennénk, számos irányba el lehetne indulni, és számos helyre el is lehetne jutni a történet elemezgetése kapcsán. Én személy szerint eltekintenék ettől, sokkal inkább mindenkinek a saját értékrendjére bíznám, mit kezd az olvasottakkal.

És persze azt is, hogy mit épít be az egészből önmagába. Hiszen egy jó könyv hozzáad valamit az olvasóhoz. Ez pedig egy ilyen könyv.