FőképNálam sokáig Morrell volt az isten, akit a feledhetetlen Ötödik mesterség, vagy az ismerősebben csengő A testőr című regénye megingathatatlan trónra emelt. Aztán jött pár balul befejezett opus, és a sziklaszilárd alapok meginogtak.
Nem sokkal később egy kedves ismerősnek köszönhetően kezembe kerültek Quinnell könyvei. Eddig hat művét olvastam, s csupán egy alkalommal görbült lefelé a szám széle. A többi nagyon bejött, főként a Bosszú és a Fekete szarv. Ezek mind Creasy, a zsoldos életének különböző állomásairól szólnak, de van bennük valami plusz, ami a szabvány akcióregények fölé emeli őket.

Gondolom mindenki látott már elrettentő akciófilmet a tévében vagy videón, amiben kemény legények őrültek módjára lövöldöznek, vér sehol (nem értem, miért nem nézik meg a rendezők az ebből a szempontból is figyelemre méltó Szamurájok és banditák című filmet), ennek ellenére hullanak a statiszták, mint a legyek. A cselekmény egyszerű, időnként logikai hibákkal terhelt, és önszántából senki nem kívánja még egyszer végigszenvedni a látványt.

Na ez a történet nem ilyen. Kommandósok is csak egyszer fordulnak elő benne, amikor a főhős arra jártában kicsit kiképzi őket. Creasy ugyanis többet tud náluk, ami nem véletlen, hiszen számtalan háborút megjárt zsoldos (aki katonai pályafutását a francia idegenlégióban kezdte és részt vett a vietnámi és algériai csetepatékban).
Quinnell kedvenc alakja ebben a könyvben mutatkozott be a nagyérdeműnek, itt mesélnek legtöbbet múltjáról. A könyv elején kiégett, csak az ivással törődő alakként lép színre. Barátai unszolásra testőrnek szegődik egy fiatal lány (Pinta) mellé, bár az alkoholról továbbra sem mond le.

Aztán, ahogy jobban megismerik egymást, a férfi újra rátalál önmagára. Ki tudja, mire jutnának egymás nevelésével, ha nem sokkal később nem lépne színre a maffia: Pintát elrabolják, testőre súlyos sebet kap. A váltságdíj körül van némi kavarás, és bekövetkezik a tragédia.
Felépülése után Creasy elhatározza, bosszút áll. Tapasztalt zsoldosként tervet készít, és hónapokig készül a leszámolásra. Aztán elindul valóra váltani fogadalmát, a többit pedig megírják az újságok…

Szókincsem korlátai miatt (a jelzőkre vonatkozik) csupán azt tudom mondani, hogy ezt a jól megírt, emberi érzésekről és kapcsolatokról szóló regényt elolvastatnám minden filmrendezővel, aki akciómozit akar forgatni. Hasznukra válna.