Ronald Kessler: FBI
Írta: Galgóczi Móni | 2004. 12. 11.
Ronald Kessler újságíró, aki elhatározta, minden lehetséges információt megszerez a Szövetségi Nyomozóhivatal működéséről, fejlődéséről, legnagyobb sikereiről és melléfogásairól.
Amikor ezt a könyvet írta (1993-ban), már meglehetősen járatos volt a témában, hiszen a 60-as évek végétől újságcikket írt az FBI kétes üzelmeiről, a 70-es évek végén a Hivatal oktatóprogramjával, a bűnözők személyiségelemzésével, valamint a női ügynökök beilleszkedésével foglalkozott, a 80-as években pedig könyvei jelentek meg az FBI kémelhárító tevékenységéről.
Szerencséje volt, hiszen engedélyt kapott titkos akták megtekintésére, rengeteg emberrel beszélhetett (összesen 314 akkori és korábbi FBI-ügynök, valamint -alkalmazott, valamennyi társigazgató, helyettes segédigazgató és igazgatóhelyettes nyilatkozott), ezáltal első kézből értesült mindenről.
Többek között az ő tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy felszínre kerültek azok a visszaélések, amelyek miatt 1993-ban menesztették William Sessionst, az FBI akkori igazgatóját.
Először fenntartásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, aztán belegondoltam, hogy lassan nincs olyan amerikai krimi vagy akciófilm, amiben ne bukkanna fel az FBI néhány egyenzakós, egyenszemüveges ügynöke, akiknek a helyi rendőrség egyáltalán nem örül, nekünk pedig fogalmunk sincs arról, vajon tényleg olyan-e az FBI, amilyennek a filmek mutatják. Esetleg jobb, vagy még annál is rosszabb?
Több könyvet olvastam már a témával kapcsolatban, de talán egyik sem volt ennyire tárgyilagos, informatív, és főleg nem a J. Edgar Hoover utáni időről szólt. Sajnos ezúttal sem derült ki, mi lett azokkal a dossziékkal, amelyekben állítólag Hoover a közélet szereplőiről gyűjtött anyagokat tartotta.
Bár zsong a fejem a sok számtól, névtől, helyszíntől, azért nagyon hálás vagyok a szerzőnek, hogy vette helyettem a fáradtságot, és utánajárt a dolgoknak. Most már tudom, hogyan alkalmazza az FBI a DNS-tipizálást, a számítógépes öregítést, a sorozatgyilkosok személyiségelemzését, vagy éppenséggel a szupertitkos megfigyelési stratégiákat. Hogy csak a legérdekesebb témákat említsem.