Rich Cohen: Kemény zsidók
Írta: Galgóczi Tamás | 2004. 11. 28.
A gengszter jellegzetesen amerikai fogalom, elhangzásakor kapásból Al Capone jut az ember eszébe, no és persze a szeszcsempészet. A harmincas évek elején lassan szerveződik az egész országra kiterjedő alvilág, amit később egyszerűen csak maffia néven említenek. Az elnevezés nem véletlen – köszönhetően a „Keresztapa” filmek sikereinek –, hiszen ez a szerep elválaszthatatlanul összefonódott az olaszokkal.
Pedig, ha hihetünk a korai hollywoodi moziknak és újsághíreknek, kezdetben ez még egyáltalán nem így volt. Hiszen Edward G. Robinsonról sok minden elmondható, csak az nem, hogy talján kinézete lett volna. De akkor kiről mintázták alakját?
A választ Cohen könyvében találjuk meg, sok más, napjaira feledésbe merült eseménnyel együtt. A szerző ugyanis arra vállalkozott, hogy egy régen letűnt világot idézzen fel: a zsidó gengszterek életét.
Elsőre furcsán hangzik a két szó együtt, mivel a holokauszt kapcsán az terjedt el a zsidókról, hogy ellenállás nélkül hagyták magukat kiirtani – ez a tény nem feltétlenül keménységre és elszántságra utal. Ugyanakkor ott van Izrael állam, amely modern kori történelme során éppen harcosságával biztosította létét.
Ennek az elszántságnak a gyökerei (a szerző szerint legalábbis) már az 1800-as években is megtalálhatók voltak New York negyedeiben. Az újvilág nem csupán nincstelen parasztokat vonzott magához, hanem zsidókat is, akik a pogromok és a szegénység elől települtek át Amerikába. Páran közülük bandákba tömörültek, s különféle bűncselekményekkel biztosították maguknak a megélhetést. Ők így érték el az amerikai álmot.
A szerző saját családi élményei alapján határozta el a könyv megírását. Nagyszülei cukrászdájában tanyázott ugyanis az egyik efféle banda. Saját kutatásai, riportok és korabeli anyagok felhasználásával igyekszik bemutatni ezeket a férfiakat. Körülöttük jó pár híresség felbukkan (Lucky Luciano, Al Capone), de a középpontban mindig a zsidók állnak.
Legjobban azon lepődtem meg, hogy a modern szervezett bűnözés alapjait egy zsidó találta ki: Arnold Rothstein (a neve ennek ellenére sem ismerős). De még hosszan lehetne sorolni az ismeretlen eseményeket. Azt biztosan kevesen tudják, hogy az amerikai nácik összejöveteleit zsidó gengszterekkel verették szét? Úgy, hogy közben a becsületes munkából élő hittestvéreik nem szerették őket, vagy nem is vettek tudomást róluk?
Rich Cohen könyve tehát arra vállalkozik, hogy arról a régen letűnt korról meséljen, amikor még javában folyt a szeszcsempészet, száguldó kocsikból lövöldöztek egymásra a gengszterek, s a felesleges tanúkat kocsikázni vitték.
Pedig, ha hihetünk a korai hollywoodi moziknak és újsághíreknek, kezdetben ez még egyáltalán nem így volt. Hiszen Edward G. Robinsonról sok minden elmondható, csak az nem, hogy talján kinézete lett volna. De akkor kiről mintázták alakját?
A választ Cohen könyvében találjuk meg, sok más, napjaira feledésbe merült eseménnyel együtt. A szerző ugyanis arra vállalkozott, hogy egy régen letűnt világot idézzen fel: a zsidó gengszterek életét.
Elsőre furcsán hangzik a két szó együtt, mivel a holokauszt kapcsán az terjedt el a zsidókról, hogy ellenállás nélkül hagyták magukat kiirtani – ez a tény nem feltétlenül keménységre és elszántságra utal. Ugyanakkor ott van Izrael állam, amely modern kori történelme során éppen harcosságával biztosította létét.
Ennek az elszántságnak a gyökerei (a szerző szerint legalábbis) már az 1800-as években is megtalálhatók voltak New York negyedeiben. Az újvilág nem csupán nincstelen parasztokat vonzott magához, hanem zsidókat is, akik a pogromok és a szegénység elől települtek át Amerikába. Páran közülük bandákba tömörültek, s különféle bűncselekményekkel biztosították maguknak a megélhetést. Ők így érték el az amerikai álmot.
A szerző saját családi élményei alapján határozta el a könyv megírását. Nagyszülei cukrászdájában tanyázott ugyanis az egyik efféle banda. Saját kutatásai, riportok és korabeli anyagok felhasználásával igyekszik bemutatni ezeket a férfiakat. Körülöttük jó pár híresség felbukkan (Lucky Luciano, Al Capone), de a középpontban mindig a zsidók állnak.
Legjobban azon lepődtem meg, hogy a modern szervezett bűnözés alapjait egy zsidó találta ki: Arnold Rothstein (a neve ennek ellenére sem ismerős). De még hosszan lehetne sorolni az ismeretlen eseményeket. Azt biztosan kevesen tudják, hogy az amerikai nácik összejöveteleit zsidó gengszterekkel verették szét? Úgy, hogy közben a becsületes munkából élő hittestvéreik nem szerették őket, vagy nem is vettek tudomást róluk?
Rich Cohen könyve tehát arra vállalkozik, hogy arról a régen letűnt korról meséljen, amikor még javában folyt a szeszcsempészet, száguldó kocsikból lövöldöztek egymásra a gengszterek, s a felesleges tanúkat kocsikázni vitték.