Auretta Monesi: Törökország
Írta: Galgóczi Móni | 2004. 11. 24.
Törökország, amely területét tekintve egyáltalán nem számít a nagyhatalmak közé, mégis különleges helyzetben van. Mondhatni kétlaki. Bár nagyobb része Ázsiában található, Európából is kihasít magának egy kis darabot – szerény hagyatékát a hajdani birodalomnak, amely majd Bécsig nyújtózkodott.
Törökország Ázsiában fekvő része egy hatalmas, kelet-nyugati irányú tábla, amelyet egyik oldalról a Földközi-tenger, másik oldalról pedig a Fekete-tenger határol. Nem véletlen tehát, hogy századokra visszanyúló történelme során az országra számos kultúra hatott.
Közben pedig kialakult az az erős nemzettudat, amely hosszú időn át tartotta magát, ám az oszmán-török birodalom hanyatlásának idején a szultánok társadalmát átható elmúlás érzése meggyengítette. Ám ekkor feltűnt a színen Musztafa Kemal (Atatürk), aki vissza tudta adni a hanyatlóban lévő nemzettudatot.
Az elmúlt évszázadok során tehát a török kultúrára számos idegen kultúra hatása rakódott rá, gazdagítva, színesítve azt. A számos hiteles, vagy éppen mitikus történet kapcsán olyan helyek és nevek kerültek be a köztudatba, mint a mesés Kolkhisz, ahonnan Jaszón az aranygyapjú keresésére indult; Epheszosz, ahol Celsus görög könyvtára állt; a hanyatlásában is gyönyörűséges Konstantinápoly; Trója, Milétosz, Leszbosz, Rodosz; és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a gordiuszi csomó, vagy Midasz király története. Ám mindez csupán Törökország egyik arca.
Törökország másik arcának megismerésekor mindenképpen meg kell említeni azokat a lenyűgöző természeti kincseket, amelyekkel ez a különleges ország rendelkezik. Hiszen sehol máshol nem találhatunk olyan geológiai érdekességeket, mint Kappadókiában, ahol az évszázadok során házakat, istállókat, templomokat, kolostorokat, sőt, egész városokat vájtak a sziklákba; vagy Pamukkale-ban, ahol a mészkőből képződött fehér formák megkövesedett vízesésként hirdetik a természet csodálatosságát.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ország földrajzi fekvéséből adódó kettősség, illetve az ebből adódó egyensúly az ország szellemiségében is tükröződik. Hiszen itt a felhőkarcolók árnyékában tökéletesen megférnek az antik bazárok a maguk nyüzsgésével és színes forgatagával, illetve a minaretek is jól megférnek a népes strandokkal.
A kontraszt egyeseket talán zavar, másokat azonban éppen ez a megoldatlanság, ez a befejezetlenség ragad magával. Éppen ez adja az országnak azt a különleges hangulatát, amiért oly sokan szívesen látogatnak ide.
Persze a török nép állítólagos barátságossága és vendégszeretete sem elhanyagolható. Aki szereti a nyüzsgést, a sokszínűséget, az egzotikumot, amit a fűszerek és egzotikus ételek illatával, illetve az elmúlt évszázadok emlékezetével keveredő tengeri szél repít magával, azt egészen biztosan magával ragadják azok az ellenállhatatlan érzések, amik a könyv szerzőjét is. És egészen biztosan útra kel, hogy mindezt a csodát személyesen is átélhesse.
Törökország Ázsiában fekvő része egy hatalmas, kelet-nyugati irányú tábla, amelyet egyik oldalról a Földközi-tenger, másik oldalról pedig a Fekete-tenger határol. Nem véletlen tehát, hogy századokra visszanyúló történelme során az országra számos kultúra hatott.
Közben pedig kialakult az az erős nemzettudat, amely hosszú időn át tartotta magát, ám az oszmán-török birodalom hanyatlásának idején a szultánok társadalmát átható elmúlás érzése meggyengítette. Ám ekkor feltűnt a színen Musztafa Kemal (Atatürk), aki vissza tudta adni a hanyatlóban lévő nemzettudatot.
Az elmúlt évszázadok során tehát a török kultúrára számos idegen kultúra hatása rakódott rá, gazdagítva, színesítve azt. A számos hiteles, vagy éppen mitikus történet kapcsán olyan helyek és nevek kerültek be a köztudatba, mint a mesés Kolkhisz, ahonnan Jaszón az aranygyapjú keresésére indult; Epheszosz, ahol Celsus görög könyvtára állt; a hanyatlásában is gyönyörűséges Konstantinápoly; Trója, Milétosz, Leszbosz, Rodosz; és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a gordiuszi csomó, vagy Midasz király története. Ám mindez csupán Törökország egyik arca.
Törökország másik arcának megismerésekor mindenképpen meg kell említeni azokat a lenyűgöző természeti kincseket, amelyekkel ez a különleges ország rendelkezik. Hiszen sehol máshol nem találhatunk olyan geológiai érdekességeket, mint Kappadókiában, ahol az évszázadok során házakat, istállókat, templomokat, kolostorokat, sőt, egész városokat vájtak a sziklákba; vagy Pamukkale-ban, ahol a mészkőből képződött fehér formák megkövesedett vízesésként hirdetik a természet csodálatosságát.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ország földrajzi fekvéséből adódó kettősség, illetve az ebből adódó egyensúly az ország szellemiségében is tükröződik. Hiszen itt a felhőkarcolók árnyékában tökéletesen megférnek az antik bazárok a maguk nyüzsgésével és színes forgatagával, illetve a minaretek is jól megférnek a népes strandokkal.
A kontraszt egyeseket talán zavar, másokat azonban éppen ez a megoldatlanság, ez a befejezetlenség ragad magával. Éppen ez adja az országnak azt a különleges hangulatát, amiért oly sokan szívesen látogatnak ide.
Persze a török nép állítólagos barátságossága és vendégszeretete sem elhanyagolható. Aki szereti a nyüzsgést, a sokszínűséget, az egzotikumot, amit a fűszerek és egzotikus ételek illatával, illetve az elmúlt évszázadok emlékezetével keveredő tengeri szél repít magával, azt egészen biztosan magával ragadják azok az ellenállhatatlan érzések, amik a könyv szerzőjét is. És egészen biztosan útra kel, hogy mindezt a csodát személyesen is átélhesse.