Egy évesek lettünk!

Kicsit olyan ez, mint amikor az anyuka, akinek csimotája egy éves lett, büszkén meséli/mutogatja fűnek-fának, hogy neki milyen szép és egészséges gyerkőce van. Nos, az én lelkem is repes, hogy ez a nap is elérkezett. Ma egy éve kezdte el – a nagyközönség számára is elérhető formában – működését a www.ekultura.hu. Amikor megszületett bennünk az elhatározás, hogy jó lenne egy ilyet összehozni, nem gondoltuk, hogy ilyen sok időnket és energiánkat fogja felemészteni. Pláne, hogy teljesen non-profit alapon működik a dolog. Azzal azonban tisztában voltunk, mivel rendszeresen keresgéltünk a neten, hogy nincs ilyen jellegű oldal, ami egyszerre segít a szórakozásban, a tájékozódásban és a tanulásban. És ha nincs, akkor…

Gondoltunk egy nagyot, és megvalósítottuk az ÁLMOT. Ami, hála az azóta hozzánk csatlakozott lelkes, olykor nem annyira lelkes embereknek, azóta is működik – egyre színesebben, színvonalasabban. Nem mondom, hogy nincsenek hibáink. Vannak. De könyörgöm, minden gyermeknek át kell esnie lehetőleg az összes gyermekbetegségen – lehetőleg minél hamarabb. Eddig is törekedtünk rá, és továbbra sem lesz ez másként, hogy az oldalon megjelenő anyagok mindig egy kicsit mást, egy kicsit többet nyújtsanak, mint a máshol fellelhető írások.

Lehet, hogy ez a másság éppen abban nyilvánul meg, hogy egy-egy könyv esetén nem magáról a könyvről, hanem a könyv tartalma által generált érzelmekről, gondolatokról szólunk. Az is lehet, hogy inkább a könyv keletkezésének hátterére helyezzük a hangsúlyt. Ugyanez természetesen igaz a zenével és filmekkel kapcsolatos írásokra is, bár az én szívemhez tagadhatatlanul a könyvekkel kapcsolatos írások állnak közelebb. A csapat minden tagját arra bátorítom – már ha olykor szükség van bátorításra –, hogy találja meg a saját stílusát, a saját hangját. Ne azzal foglalkozzon, hogy a többiek milyen írásokkal gazdagítják az amúgy is széles palettát, hanem azzal, hogy azt írja le, amit gondol és érez, felvállalva, hogy ez az ő teljesen szubjektív véleménye. Természetesen törekszünk arra is, hogy tárgyi tévedések ne forduljanak elő. Ez különösen igaz az életrajzok esetében, ahol nagyon sok háttérkutatás és egyeztetés szükséges ahhoz, hogy a számtalan fellelhető – nem ritkán egymástól gyökeresen eltérő – információból kiválasszuk, mi is a valóság.

Amikor belevágtunk ebbe az egészbe, az lebegett a szemünk előtt, hogy valami olyat hozzunk össze, ami még nincs. Valamit, ami talán néhány embernek – akik ebben az egyre jobban elidegenedő, kiüresedő és elértéktelenedő világban még foglalkoznak a kultúra bármely formájával – kellemes perceket, és hasznos információkat nyújt. Valamit, aminek mi is örültünk volna, amikor a neten keresgéltünk. Úgy tűnik, eddig sikerült. Annak ellenére, hogy az elmúlt egy évben semmilyen direkt formában nem reklámoztuk magunkat, úgy tűnik, a szájhagyomány útján terjedés nemes útjára léptünk. Hála Önnek/neked, kedves olvasó, aki megtiszteltél/megtisztelsz bennünket azzal, hogy ellátogatsz hozzánk. Légy üdvözölve!
És ha már itt vagy, kérlek, nézelődj. Érezd otthon magad. Ha úgy érzed, valamivel nem értesz egyet, vagy véleményed, hozzáfűznivalód van, a vendégkönyvben nyugodtan elmondhatod nekünk. Bár annak természetesen jobban örülünk, ha kedves, dicsérő szavakkal illetnek minket, illetve írásainkat, de persze az építő jellegű kritika is fontos.

Egy évesek lettünk! Szinte még számomra is hihetetlen, hogy annak a kellemes kötelezettségemnek tehetek eleget, hogy ennek kapcsán értékeljem az elmúlt évet. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nagyszerű csapattal dolgozhatok, gondoltam, megkérem őket, öt általam feltett kérdésre adott válaszaikkal mondják el mindazt, amit a témáról gondolnak. Az alábbi írásokban az ő szavaik olvashatók.

Utóirat: Hálás vagyok azért, hogy ezt csinálhatom. Mert, ha olykor fáradt vagy elkeseredett is vagyok, jó arra gondolni, hogy teszek valamit azért, hogy az álmaim megvalósuljanak. És ebben olyan segítőim vannak, akik sok mindenben hasonlóképpen gondolkodnak. Akiknek nem az az elsődleges szempont, hogy mennyit fizetünk az írásokért, hanem az, hogy megoszthassák másokkal gondolataikat, érzéseiket. Hogy terjesszék a kultúrát. Ezúton szeretném megköszönni nekik, hogy egész évben (vannak, akik csak menet közben csatlakoztak, de nekik is szól) velünk voltak: KÖSZÖNET MINDENÉRT!

Galgóczi Móni
főszerkesztő