FőképAzt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy nagyon sok honfitársamnak nem kell bemutatni Tony Sopranot és kicsiny családját. Nálunk is nagy sikerrel vetítette a sorozatot valamelyik kereskedelmi csatorna. Volt szerencsém pár részhez, de aztán időhiány és egyéb zavaró körülmények miatt nem tudtam lépést tartani a „családdal”, és viselt dolgaikkal. Most a kezembe került ez a könyv és valamilyen szintem már bánom, hogy nem fordítottam nagyobb energiákat a Sopranokra.

Nem, itt most nem arról beszélek, hogy ha valami több mint 50 darab Emmy-jelölést kap, azt „csakazértismegkellnéznimertazatrendi”. Nem. A könyvet olvasva lopakodott elő bennem a gondolat, hogy végigüljem a sorozatot. Persze ez csak akkor fog realizálódni, ha meglesz az egész sorozat DVD lemezen, fent a polcomon. Addig maradnak a hallottak, a cikkek és könyvek. Olyan könyvek, mint például a Maffiózók és a Tao.

Ami alapvetően egy kicsit fura valami. Mármint a könyv. Nem áll másból, csak minden fejezet elején egy jó tanács a „Tao Te King”-ből, és aztán idézetek a sorozatból, amik éppen ehhez a tanácshoz illenek.
„Haha!” – mondhatná erre bárki – azt hiszem valamennyire jogosan –, ilyet szinte bárki bármivel el tudna követni, bármibe bármit bele lehet magyarázni. Most had ne soroljak erre példákat.
A lényeg, hogy ki hogyan „eszi meg” ezt. Tényleg igaz, hogy már az első perctől kezdve ott munkált az alkotókban, hogy egy adott dolgot – legyen az akár a Biblia, akár a Korán, akár a kótyomfütty –, szisztematikusan beledolgoznak a művükbe, vagy csak valaki nagy okosan – a vélt vagy valós sikert meglovagolandó – még több pénz leakasztása végett belemagyaráz nekünk?

Mivel nem tudok róla, hogy az alkotók kategorikusan kijelentették volna, hogy céljuk a Tao bemutatása a Sopranok történetén keresztül, inkább arra tudok gondolni, hogy pár dolog direkt hajazhat a Tao adott tanácsára – mert azt mondta a producer, vagy valamelyik fő okos, hogy ez jól fog jönni majd adott epizódban, vagy csak a forgatókönyv író gondolta, hogy megviccel minket –, a többit meg jól belemagyarázzák nekünk. Szóval, olyan köztes születési állapotot diagnosztizálnék ennél a könyvnél.
Ez alapján azonban ne ítélkezzünk, inkább olvassuk végig. Koncentráljunk arra, hogy az éppen olvasott párbeszéd, hogyan is példázza a Tao-t, ha ez elsőre nem lenne világos. (Aztán döbbenjünk rá, hogy mely jelenetekre nem emlékszünk a sorozatból.) Aztán gondolkodjunk el, hogy mennyire is igaz a fejezet elején lévő állítás, mennyire tartjuk/tarthatjuk igaznak és örökérvényűnek a jó tanácsot.
És mindjárt kozmikus méretű dolgokról kezdhetünk gondolkodni, holott az egész csak egy egyszerű „maffiózós” történet. Szerintem.