Főkép

A Bridget Jones naplója, a Mindjárt megőrülök – Bridget Jones naplója 2., illetve a Nagy szerelmem története című regények szerzője a kissé túlfűtött képzeletű újságíró, Olivia Joules személyében új hősnőt indít útjára. Aki szerette Bridget-et és Rosie-t, az Olivia-t is szeretni fogja.


Helen Fielding szereplőiben van egy alapvetően közös vonás: mindannyian szeretnének valami igazán fontosat kezdeni az életükkel, amelyben bár látszólag így van, mégsem a szerelem és férjhez menés a legközpontibb téma.
Bár kétségtelenül ott van a Top3-ban. Legalábbis az utóbbi. Hiszen – mint azt már oly sokan és oly sokféleképpen megállapították – nem jó egyedül. Legalábbis hosszú távon egészen biztosan nem. Tehát akkor muszáj tenni valami az ügy érdekében. Például nem árt érdekes emberek közé járni. Ez mondjuk nem is annyira bonyolult, ha az ember lánya újságíró, mégpedig egy lap társasági rovatánál. Persze nem ez élete álma, hiszen ő valójában tényfeltáró újságíró szeretne lenni, de túlfűtött képzelete miatt – korábban volt néhány melléfogása – nem veszik komolyan.

Ez persze nem szegi kedvét, sőt, még inkább arra sarkallja, hogy résen legyen, amikor élete nagy sztorija az útjába akad. És lőn: Miamiban egy hihetetlen új arckrém bemutatóján megismerkedik egy magát franciának mondó, rendkívül vonzó milliomossal, és tanúja lesz egy luxus óceánjáró felrobbantásának. Mivel túlfűtött képzelete összekombinálja a milliomost a robbantással, és mindezt összefüggésbe hozza a rettegett terrorszervezettel, az al-Kaidával, Olivia természetesen a sztori nyomába ered. És ezzel kezdetét veszi élete eddigi legnagyobb, és egyben legéletveszélyesebb kalandja.

Helen Fielding negyedik magyarul megjelent regényében (mint ahogy az előző háromban sem) sem fedeztem fel mélyebb mondanivalót, bár kétségtelenül lappang egy-két igazán komoly gondolat a felszín alatt, ám valószínűleg nem ezek elemezgetése a szerző célja. Ő egyszerűen szórakoztatni akarja mindazokat, akik szeretik a kissé felszínes, szórakoztató és populáris témákat. Ami a maga nemében nem probléma, hiszen olyakor mindannyian vágyunk a kikapcsolódásra, csak azt nem értem, hogy miért kell ezeket a típusú könyveket annyira favorizálni. Ráadásul Olivia Joules történetében műfaji keveredés is tetten érhető (a romantikus történet kis kerülőt tesz a kémtörténetek világába), ami talán még populárisabbá, megkockáztatom, eladhatóbbá teszi a regényt.


De az is lehet, hogy mindez csak az én túlfűtött képzeletem szüleménye…