FőképVégy egy tizenéves utcakölyköt, aki nem is annyira mellékesen nőnemű, és tökéletesen megtestesíti a semmi sem szent, és mindent a cél érdekében „elveket”; adj mellé egy elkötelezett, istene szabályai szerint élő lovagot, aki lehetőség szerint erős, jóképű férfi, és bármelyik percben képes egy bajra került nő megmentésére sietni.
Miután a szükséges összetevők megvannak, adj hozzájuk minél több fűszert, úgy mint egy apai örökségét nem éppen tisztességes módon megszerezni vágyó fiútestvért, aki nem átall hazugsággal maga mellé állítani egy freita lovagot (ugyanilyen vallású főhősünk is); egy méregkeverőt, aki éppen hős lovagunk várában kívánja berendezni új „főhadiszállását”, ezért nem éppen tisztességes tanácsokkal látja el az örökségre áhítozó fiút; és nem utolsó sorban egy sírjából kikelt élőhalottat, aki… (de ez maradjon titokban).

Ha mindezeket szeretnéd megbolondítani valami különlegességgel, az eseményeket meséltesd el mindkét főszereplővel, hiszen saját szavaikkal és saját stílusukban sokkal gördülékenyebben és őszintébben beszélnek, mint ha arra kényszerítenéd őket, hogy szépen sorban mindent elmeséljenek neked.
Amire ifjú hősnőnket ismerve egyébként sincs túl nagy esélyed, ő ugyanis különösen vonzódik a rejtélyes, titokzatos dolgokhoz, ezért soha nem fog mindent nyíltan és őszintén feltárni, még szíve választottja előtt sem. Hát még előttünk.
Ellenben utánozhatatlan, ám olykor őrületbe kergető stílusával kellemes perceket képes szerezni mindazoknak, akik kívülről figyelik az eseményeket. Azoknak pedig, akik mellette vannak ezekben a napokban, vagy magától hullik ki a haja, vagy saját kezűleg tépkedik ki, esetleg idegrohamot kapnak, de legjobb esetben is gyomorfekélyt.
Kivéve talán hős lovagunkat, aki ismeri már kedvesét annyira… (á, még annál is jobban).

Az előzmények (Isteni Balhé) óta eltelt három év mit sem változtatott Goldenlane stílusán. Legalábbis ami azt a regényt illeti. A legnagyobb írókhoz híven ő is valahol ott veszi fel a történet fonalát, ahol annak idején elvágta (bár akkor még arról volt szó, hogy nem lesz folytatás), és képes úgy gombolyítani az egészet, hogy utána kész egésznek érezzük azt, amit kapunk.
Nem mintha nem lehetne tovább folytatni az egészet, hiszen a két főszereplő különbözősége még számtalan kalandot ígér, egyszerűen csak itt és most befejezett, mondhatni kerek a történet. Mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Azt azért még mindig kicsit túlzásnak tartom, hogy Goldenlane Magyarország legnépszerűbb fantasy írónője, hiszen a stílust, amit neki köszönhetünk, mindennek mondanám, csak tiszta fantasynek nem. Sokkal inkább emlékeztet fantasy környezetben játszódó kalandregényre, ha már mindenképpen kategorizálni akarjuk.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Csillagfény
A herceg jósnője
A jósnő hercege
A Szélhámos és a Varázsló
Isteni Balhé
Pokoli Balhé
Éjfél

Regényrészlet:
Részlet J. Goldenlane: Pokoli Balhé című könyvéből

A Kiadó honlapja:Beholder Kiadó