Főkép

Alexa fiatal és csinos műkincskereskedő, aki, miután összefüggésbe hozták egy hamisítóval, elveszítette szakmai hitelét és üzleti hírnevét. Miközben a megfelelő visszatérésen gondolkodik, sőt, lépéseket is tesz az ügy érdekében, szülővárosában egy múzeumi másolatokat árusító boltot vezet.

Trask gazdag szállodalánc-tulajdonos, aki tizenkét évvel édesapja halála után (amiről meg van győződve, hogy a hivatalos állásponttal szemben nem baleset volt) azért utazik haza szülővárosába, hogy egyrészt megnyissa szállodalánca legújabb gyöngyszemét, másrészt kiderítse az igazságot.

Akár a város környékén bőségesen található pozitív vagy negatív erőknek (amiben persze egyikük sem hisz), akár a Sors tréfás kedvének, akár egyszerű dramaturgiai fogásnak köszönhető, de Alexa és Trask találkozása elkerülhetetlen. Mint ahogy az is, hogy közösen álljanak neki leporolni a múltat rejtő képzeletbeli ládát.

Bár mindketten sejtik, hogy furcsa dolgok kerülhetnek elő, az események alakulásán azért ők is meglepődnek. Hiszen nem láthatták előre, hogy újabb halálos „balesetek”, illetve gyilkossági kísérletek fognak történni. Viszont ahelyett, hogy fülüket-farkukat behúzva elmenekülnének, inkább egymásba szeretnek. Amit persze nem mindenki néz jó szemmel.

Mivel korábban soha nem olvastam Jayne Ann Krentz-regényt, ezért az élményt, amit a Misztikus szerelem jelentett, leginkább egy különleges, ismeretlen étel elfogyasztásának eseményéhez tudnám hasonlítani. Mert ugyebár, amikor az ember elé letesznek valamit, ami étvágygerjesztő, de még nem ismeri, csak menet közben érez rá az ízek harmóniájára. Ami vagy ízlik neki, vagy nem.