FőképNegyedik felvonás

Mirígy házának udvara.
Csongor és Balga jőnek, Balga leül.

Csongor

Erre jőj, tán erre mentek.
Hát te, lomha dög, leülsz-e?

Balga

Látod.

Csongor

Oh, te medvecímer.

Balga

Én utazni, nem szaladni
Jöttem.

Csongor

Oh vadállat! - ámde
Várj itt míg e házba térek,
Útasítást ad talán,
Vagy ha nem, szállásra fölvesz
A jövendő éjszakán.

Balga

Ennyi aggság, ennyi bolygás,
És miért? egy asszonyért,
Egy picin kis asszonyért,
S abból is csak mennyi asszony!
Jaj bokám, jaj térdeim.
Én biz itt leűlök addig,
Gyámolítom a falat.

Duzzog
jő szolgáló képiben.

Kis komám, szeretsz-e még?

Ráönti a szemetet.

Balga

Oh, hogy mind a két szemed
Lábad ujját ékesítse!
Arra néz, és engem önt le.
Még ez ám a ferde had!

Berreh
mint részeg jő, s leönti.

Féreg inná meg borát!
Olyan, mint a kéneső.
Hadd csorogjon a szeméten.

Balga

Hé!

Berreh

Hohó!

Balga

Az ördögökbe!

Berreh

Vagy te voltál, szent öcsém?
Semmi, semmi, no! nagyot nőj.

Balga

Nőj te, vén bak, akkorát,
Mint a legfőbb Tátra-bérc,
S akkor ünnepelj, mikor
Legtöbb mennykő üt beléd. -
Szedtevettét! még bizony
Rám szoknak, ha itt ülök.
Már csak feltápászkodom. Feláll.

Kurrah
mint utas jő egy szamárral.

Hóha, mackó, itt megálljunk,
A bitófa vár reád.

Balga derekához köti a szamarat.

Ezt az isten szép lovát
Úgy cseréltem egy juhásztól
Harminchárom birkabőrön,
S természet szerint: szegénytől,
Azt is tőle loptam el.
Csillagot nem rúg, de mondják:
Jobb szamáron, mint gyalog.
Most a szállást megtekintem,
Addig, mackó, meg ne moccanj.

Balga

Én s bitófa! oh, te sárkány,
Oh, hogy a penész befogja
Mind a két szemhéjadat! - De
Jól van! s bitó fölűl
S a szamárnak szamarán
Uriásan lovagol.

Fölül a szamárra. Dimitri kinyitja a bolt felső ajtaját, s kinéz.

Dimitri

Ez vidéki s tán iszákos,
Majd jól megfizettetem. Balgához.

Kedves úr! szegény szolgája.

Balga

Úgy is illik! Ah, vagy úgy,
Jó napot, Dimitri bátya;
Csillagom szülötte! hát még
Itt is megterem ketek?

Dimitri

Oh! mi mindenütt vagyunk,
Mint a napfény -

Balga

Menydörgöttét!
Mért nem mint a gyom s giliszta?

Dimitri

Mondok, egy kis papramorgót
Nem parancsol, édes úr?

Balga

Szinte mérgelődtem.

Dimitri

Egy kis -

Balga

Oh igen! de törköly úgy-e?
Vagy talán rozs?

Dimitri

Mentsen isten!
Szilva, kedves úr, valódi
Szilva, fínum, s oly erős, hogy!

Balga

Most nem szomjuzom.

Dimitri

Bizony
Mondhatom pedig, hogy ilyet
Nem találni messze földön.

Balga

Majd egyébkor.

Dimitri

No, de tessék!

Balga

Annyi, mint az! ide hát.
Majd hiszen, Dimitri bátya,
Meglesz ám az ára is,
Mert mi itt fogunk tanyázni.

Dimitri
félre.

Ah szegényke! pénze sincs. -
Mindjárt itt leszek.

Bevonúl.

Balga

No, végre
Emberemre is találtam.
Mondom, szinte szomjuzom már,
Olyan szörnyű éh vagyok. - Nos?

Dimitri
jő.

Isten ucscseg! kedves úr,
Szívesen adnám, de nincs.

Boltját bezárja.

Balga

Nincs-e? oh bab, oh olaj,
Miért nem öltétek meg őt.

Kurrah kijön, s vezetni kezdi a szamarat.

Hé! hová!

Kurrah

Vagy kend is itt van?

Balga

Majd leszállok - engedelmet.

Kurrah

Semmi szállás! csak maradjunk.
Jó szelíd egy állat ez.
Ott imént, hogy érkezém,
Egy bitófához kötöttem.

Balga

A bitófa én valék.

Kurrah

Furcsa! hát bitófa úr,
Csak maradjunk a szamáron.

Balga

Jaj nekem! hogy veszne meg!
Még az ólba is behurcol.

Kurrah
nagy zajjal énekel.

Ha a csipkebokron rózsa nem teremne,
Bolond madár volna, aki ráröppenne.
Hej, dínom dánom!

Azalatt Balgát szamarastúl az ólba hurcolja.

Csongor
kijő.

Délben kell tehát találnom;
Mert egyébkor tiltva van.
Oh, idő, csekély idő, mint
Fogsz te tőlem elsuhanni.
De sietnem kell, megyek.
Balga!

Kurrah
belől.

Mindjárt.

Csongor

Balga, hol vagy?
Jősz-e már?

Balga
belől.

Jaj, megkötöznek.

Csongor

Majd megoldlak, csak ne mozdúlj.

Kurrah
kijő Balga öltözetében.

Itt vagyok már.

Balga
benn kiált.

Csongor úrfi!

Csongor
visszafordulva Kurráhhoz.

Mit süvöltesz, dőre állat!

Kurrah

Csak kiálték, hogy ne fuss.

Balga
benn.

Csongor úrfi!

Csongor

Nos, mi kell!

Kurrah

Mondok, merre lesz menésünk?

Csongor

Jőj utánam.

Balga
benn.

Csongor úrfi!

Csongor

Megveszél, hogy úgy üvöltesz?

Kurrah

Légy nyugodt, csak visszahangzik,
Amit orditék előbb.

Balga
benn.

Csongor úrfi!

Csongor

Oh, természet,
Légy egészen visszahangzó,
Szép nevével zengj örökké!

Csongor, Kurrah el.

Balga
benn.

Csongor úrfi!

Szoba. Mirígy és Ledér.

Mirígy

Nézd, leánykám, itt van a lak.
Tégy azonként, mint beszéltem,
Míg karodba csalhatod.
Akkor - érts meg - akkor olvadj,
Égj, lobogj, mint a tüzes bérc,
S repkény karjaid közül
El ne hagyjad bontakozni.
Menj, siess és ékesülj fel.

Ledér el.

Én a kertbe térek addig,
Ott vigyázok dolgaimra,
S majd, ha Csongor álom által
Elszalasztá kedvesét,
Ezt ölelje megcsalódva.
S hah, ha majd a förtelemből
Ébred, és irtózni kezd
Önmagától, életétől,
Majd ha tiszta nyúgodalma,
Mint vihartól felzavart tó,
Oly habokkal víja lelkét,
És örökre, mindörökre
Látja tűnni szép világát,
A szerelmet, édes álmát,
S keble, mint az elhagyott ház,
Oly rideg, bús, oly komor lesz,
Akkor lásson engem ülve,
Örömömben énekelve,
Megnyílt sirja szélein. El.

Berreh és Duzzog
kétfelől jőnek.

Duzzog

Berreh, Berreh, hop, hop, hop.

Berreh

Mit vadásztál, kis kolop?

Duzzog

Itt az elrabolt örökség.

Berreh

Több, mint várhat a reménység.
Visszalopjuk, visszalopjuk!

Duzzog

Nem! cseréljük, s tréfaság lesz,
Majd, ha rajta menni vágynak
És a bocskort ostorozzák,
És a bocskor nem megyen.

Berreh

Jól van, jól van, elcseréljük.

Duzzog

E palástot -

Berreh

Hol szerezted?

Duzzog

Kis zsidótól vettem el.
A hideg már majd megvette;
Hogy ne fázzék, sárba tettem,
És nyakiglan eltemettem.
Hogy nyavalygott, mint üvöltött!
Mintha hátúl metszenék.

Berreh

Hahha! jól van, elcseréljük.
Bocskor is van, nézz ide.
Puszta palláson hevert már.
Lopva nőszött benn egérke
S fölnevelte kölykeit,
Meztelen kis férgeket.
Cincogások jelt adott,
A kandúr ott cammogott,
A bocskorra felkapott,
Én a kandúrt földhöz üttem,
Én a bocskort elemeltem.

Duzzog

Oh, ez cifra kis mulatság.
Nézd ez ostort! Nyakkötő volt,
Egy szegény dög függe rajta,
Aki, míg élt, makkirály volt,
Most alatta fútt el a szél,
És az árvíz el nem érte.
Én levágtam, madzagából,
Nézd, ez a szép ostorom van.

Berreh

Add csak, ezt is elcseréljük,
Hadd morogjon a banya.

Duzzog

Uccu! bocskor, meg ne csosszanj,
Isten hozzád, kapufa. El.

Kert.
Csongor és Kurrah.

Csongor

Mért, hivatlan bűnös álom,
Mért ömölsz el most szememre,
Most, midőn szerelmi kéjre
Földelelne szép világom?
Hány király ohajta, s nem jött
Áldomásod ón szemére,
Hány busongó szív könyörgött,
Hogy borulnál sebhelyére?
Mindazoktól elfutottál,
Itt mulatsz a boldogabbnál,
Aki ébren vágyna lenni,
Tünde karján édelegni.

Kurrah

Egy gyepágy kinálkozik
Hűvös illatú ölével,
S elföd a lomb ernyejével,
Jer, fogadd el, itt pihenj meg.

Csongor

Balga, kelts, ha kedvesem jön.
Ah, tovább nem állhatok;
Vajha, míg leszúnyadok,
Bal szerencsém elkerüljön.

Elalszik.

Tünde, Ilma
jőnek.

Tünde

Jaj nekem! mit látok ott?
Alva vár-e Csongor engem?
Aki érte a halálból
Vissza tudnék lelkesedni,
Alva vár-e engem ő?

Ilma

Tán csak rólad álmadozni
Szúnyadott el, mig lejőnél,
Mert az álom édes álom
Arról, kit szivünk szeret.

Tünde

Hagyj el, Ilma, hagyj magamra.
Engedelmet, rózsaszáj,
Hogy virágodat szedem.

Megcsókolja.

Csók, szelíd galamb te, menj el,
Csak te vagy szelíd eléggé,
Mely az álmak hajnalából
Visszahíjad szellemét.
Hát nem ébredsz, édesem?
Visszarablott csókjaiddal,
Hogy fogollyá tégy, nem ébredsz?
Ah, hiába csattanál el,
Csók, te hittelen galamb,
Hírhozónak vissza nem térsz.
Csongor, ébredj - mint derűlt ég,
Arcod olyan, napja nincs-e?
Nincs-e fény, mely elfogadjon,
Égve, aggva kedvelődet?
Nyisd fel, ah, nyisd a szemet,
Mely megbirta szívemet,
Mely belőle, mint korán nőtt
Szép virágot, a szerelmet
Fölcsalá, most fagyni hagyja;
Nyisd fel, ah, nyisd a szemet,
Melyben üdvöm gondolatja
Fogva tartja lelkemet. -
Kedves, ébredj csókjaim közt,
Elcseréltem ajkamat,
Elveszítem magamat,
Kelj, találj fel karjaid közt. -
Csongor, hát nem kelsz-e fel,
Még ma láthatsz, holda kelve,
Tartományokat bejárhatsz,
Tévelyeghetsz, bujdokolhatsz,
Bú magadnak, kín nekem,
Nem találsz meg, soha nem!

Ráborúl.

Ilma
Kurrahhoz.

Csempe szádat jól ha nézem,
És vitorla két fülednek
Lebve lógó szárnyait,
És ha nézem görbe lábad
Lőcsnek épűlt csontozatját,
Oh, te messze földi vendég,
Úgy hiszem, hogy ösmerélek.

Kurrah

Úgy van, s hogyne volna úgy?
Oh szemem világa, te!

Ilma

Jaj! ne mondd azt, gyík lehetnék
Sánta koldús tyúkszeme,
Csak szemed világa nem.
Szólj, szurokban mosdol-e,
Vagy mitől van, hogy pofádon
Szinte fénylik a sötétség,
Mint a rongyos csizmaszáron,
Melyet a szegény deák
Tolluírral megcsiszolgat. -
S mégsem ösmersz, bűnvirág te?

Kurrah

Oh én csillagom, galambom.

Ilma

Oh, az istenért, ne tedd azt,
Tégy akármit, üss agyon,
Csak ne kezdj el mosolyogni.
Oly vagy akkor, mintha társát
Koncvevő eb megmorogja.

Kurrah

Látod, angyalom, mi jó vagy,
Oh, én boldog szerető.

Ilma

Oh, te fűzfa, oh, te tőke,
Mégsem ösmersz? nézz ide,
Böske, hitvesed vagyok.
Vagy, hogy megdicsértelek,
Az vadít el? jöszte, inkább
Félre nézek, úgy ölelj meg.

Kurrah
megöleli.

Kedves, édes, házi bútor.

Ilma

Oh, te puskapor szagú,
Hol pokolban vetted a bűzt?

Kurrah

Csókot, asszony!

Ilma

Jaj, megégtem;
Ez pokolnak fajzata.

Kurrah

Meg ne moccanj, mert befallak,
És megeszlek, mint az almát.

Ilma ijedten félrevonúl tőle.

Tünde

Jaj nekem! nem álom ez,
A kajánság műve inkább,
Elrepűle gyors időm már;
Menni kell, és nem remélni,
Mindörökre kínban élni.
Lelkem édes gondolatja,
Csongor, itt marad fölötted,
Vajha, oh megsíratandó,
Vajha még meglássalak.

Kurrah

Mit parancsolsz, asszonyom,
Majd, ha ébred, mondanom?

Tünde

Mondd, hogy egy szeggel magasbra
Villogó kardját akassza. Magában.
Úgy gyanítom, bűn fia,
Eszköz e rosszban te voltál. -
Ilma, menjünk gyász utunkra.

Tünde, Ilma el.

Kurrah
megilletvén Csongort.

Így la! ébredj, tolvaj úrfi,
És bámuld meg a napot.

Csongor

Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll.
Szólj, mi történt, míg aludtam?

Kurrah

A tündérek itt valának.

Csongor

És te, - rettentő gonoszság!
Alva hagytál, nem verél fel!

Kurrah

Mint csalódol, jó uram.
Annyi szóra, annyi zajra,
Azt csodálom, hogy rekedtté
Nem levék, te meg siketté.
Mint szamárnak vemhe, mely
Édes anyját elveszíté,
Vagy mint a szamár maga
Mely kemény szelet jövendől,
Úgy üvölték, úgy rikolték;
És az a mézforradék,
Mit tön és nem tön miattad!
Fölvevénk, és meg` letettünk,
Szólogattunk, megsirattunk,
Mindhiába, nem kelél.

Csongor

Átkozottak gyermeke,
Mindeneknél átkozottabb,
Haj! most merre térjek én?
Oh, az elveszett időt
Melyik isten, melyik ember
Szerzi vissza életemnek,
Elment, mint sebes hajó,
Nyom helyett örvényt hagyó,
Melyben elmém sírja nyílt meg,
S összetépett lelkemé.

Kurrah

Jobb szeretnék messze lenni.

Csongor

Most hová, haj! merre menjek?
Szólj, midőn ment, mit beszélt?

Kurrah

Azt izente, hogy magasbra
Tedd egy szeggel kardodat.

Csongor
gondolkozva.

Hah! mi az? hát csalt vetének?
És talán e szolga arra
Bűnös eszközűl szegődött?
Úgy van, úgy van, szörnyen úgy van!
Csalfa szolga, halj meg érte.
Futsz-e? fuss bár, bűn cseléde,
Űzni foglak, mint az árnyék,
És árnyékká rontalak. El.

Szoba.
Mirígy hajlékában

Ledér
arany-fürtösen belép.

Így, ni! Most belém szerethet
Még a szívtelen halál is. Énekel.

Túl a Tiszán, túl a Dunán,
Innen is,
Úgy galambom a kis leány,
Ha hamis. Ásít.

Ah! biz én már únom is;
A bolondos vén anyó
Biztatott, hogy szép fiú jön,
S most az ördög sem köszönt be,
Még az ördög öccse sem.

Egy rózsát vesz le kebeléről, s leveleit széthintve, azokon sétálva,
énekel.

Pesten jártam iskolában,
Térdig jártam a rózsában.

Hirtelen megáll.

Ah! szegény levelkék,
Elszaggattalak.

Leül, ölébe szedi a leveleket, s énekel.

Rózsalevél, kicsi rózsalevél,
Miért van, hogy halovánnyá lettél?
Halovánnyá, mint a lány orcája,
Mint a télnek hideg hóruhája.
Rózsalevél, kicsi rózsalevél -

Jaj nekem! - ki monda jajt?
Ah Ledér! Ledér!
Hol van a te régi kedved,
És mosolygó gyermek álmod?
Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz,
Rég ohajtott köny szemedben,
Rózsakendő kezeidben,
Sírj, s töröld el könnyedet.

Egy kis ideig arcát eltakarva, szótlanul ül, azután hirtelen
fölugrik.

Hah! ki jő, mi zaj közelget?
Én bolondos, mit csináltam!
Nem, nem ezt nem állhatom ki:
Oh, magány, te ölsz meg engem.

(folytatása következik)

A Csongor és Tünde többi része:
Csongor és Tünde (I.)
Csongor és Tünde (II.)
Csongor és Tünde (III.)
Csongor és Tünde (IV.)
Csongor és Tünde (V.)
Csongor és Tünde (VI.)
Csongor és Tünde (VII.)
Csongor és Tünde (VIII.)
Csongor és Tünde (IX.)
Csongor és Tünde (X.)