Főkép

Akciófilmbe illő jelenet: az éjszakai szórakozóhelyről távozó ifjú hősünket másodmagával együtt megkéselik. Míg társa a helyszínen belehal a sérülésébe, addig Eraszt Petrovics Fandorin életben marad, és ezt kizárólag a testformáló, halcsontból készült fűzőjének köszönheti. A gyakorlott moziba járók azonnal valami kosztümös filmre gondolnak, ami esetleg szláv elemeket is tartalmaz. Teljes mértékben igazuk lenne, ha moziról lenne szó. De „csupán” egy könyvről van szó, amelynek cselekménye az 1800-as évek második felének cári Oroszországában játszódik, és egy tehetséges rendőr pályájának első nyomozását ismerteti.

Eraszt Petrovics Fandorin úr, aki jelenleg még a hivatali ranglétra alján áll (11. szint, rendőrségi írnok), egy cseppet sem hétköznapi öngyilkosság ügyében kezd el nyomozni. Miért végez magával egy szépreményű fiatalember, ráadásul a nagynyilvánosság szeme láttára, halálra rémítve egy előkelő ifjú hölgyet? Miért hagyja milliós vagyonát egy árvaházra? Halála előtt valóban láthatták a város különböző pontjain, amint pisztollyal a kezében főbe akarja lőni magát? De hát ennek nincs semmi értelme – vagy mégis? Idegesítő kérdések ezek, nem is hagyják nyugton Fandorint, aki főnökének jóváhagyásával felkeresi a szemtanúkat, és megpróbál valami értelmes magyarázatot találni. Szerencséjének és megérzéseinek hála, hamar megtalálja az ügy hátterében álló csodaszép hölgyet, akit bár közvetlenül nem terhel felelősség, valamiért mégiscsak gyanúsan viselkedik.

Az ő szalonjában találkozik Fandorin az elhunyt vetélytársával, aki a bevezetőben említett éjszakai mulatóhelyen mindent elmesél, ami az utóbbi hetekben vele történt. Mielőtt azonban befejezné a történetét, sor kerül a bevezetőben említett késelésre, ami véget vet a beszámolónak. A gyilkos, mielőtt távozna a helyszínről csak egy szót mond: Azazel. Talán mondanom sem kell, felépülése után hősünk kettőzött energiával folytatja a nyomozást.

A könyv nem foglalkozik alvilági lényekkel és semmi természetfeletti nincs benne. Azazel szerepeltetése nem öncélú, bár némileg zavaró lehet mindazok számára, akik első hallásra az ókori démon/isten/kultúrhérosz személyére gondolnak. Ettől függetlenül jól megírt krimit kapunk, amelynek eredeti hangvétele folytatásért kiált.

Részlet a regényből