FőképAz Ukulore-völgyben elterülő városban élnek az ukuliták – egy kicsi vallási közösség, a világtól elzártan. Tulajdonukban vannak a környező földek, a cukornád ültetvények, a völgy végében lévő cukorgyár. Így ellenőrizni tudnak szinte mindent és mindenkit.
Csakhogy kevesen vannak, így kénytelenek betelepülő, illetve idényjellegű munkaerőt alkalmazni. Egy idő után ezek a népek engedélyt kértek (és kaptak), hogy imaházat emelhessenek maguknak. Ekkor kezdődtek a bajok.

A néma Euchrid a Fertőföld szélén lévő nyomortanyán született. Anyja, Varjú Jane masszív alkoholista, aki a környéken kóborló hobóknak és idénymunkásoknak ad el saját főzésű pálinkájából – már ha magánál van. Apja, Erza, a rossz hírű Morton família talán egyetlen élő tagja.
A Mortonok a völgytől pár napi járóföldre éltek. Magukba zárkózott népek voltak, vérfertőzők, degeneráltak. Amikor a környékbeliek úgy döntöttek, leszámolnak az állat Mortonokkal, Erza elmenekült.
Sebesülten ért az Ukulore-völgybe, ahol Varjú Jane ápolta, majd ő is lett a felesége. Erza magának való, csendes ember. Az a szokása, hogy mindenféle csúszómászókat, veszett kutyákat és rókákat fogdos össze saját készítésű csapdáival, majd a zsákmányt képező állatokat összeengedi egy arénában, és nézi, hogyan végeznek egymással.
Szóval ennek a két nem mindennapi embernek a frigyéből jött a világra a néma Euchrid.

Kezdetben minden rendben is volt vele, csak egy kukkot sem tudott szólni. Szülei abnormalitása és a folyamatos megaláztatások megtették a magukét. Euchrid elméje, ha nem is megbomlott, mindenesetre nem működött normálisan. Isten kiválasztottjának képzelte magát és csak az útmutatásra és a jelre várt, hogy megcselekedje, amit meg kell, az Úr dicsőségére.

Amikor 1941 nyarán az ukuliták megadták az engedélyt az imaház építésére, magukra idézték a bajokat. Három évig tartó esőzés vette kezdetét, ami lassan tönkretette a völgy gazdaságát, és kikezdte az ukuliták hitét. Ráadásul felbukkant Abie Poe, a prédikátor, akinek ténykedése még az esőnél is károsabb volt.
Lassan úgy tűnt, minden remény elveszett, amikor rátaláltak rá Beth-re, az aranyhajú csecsemőre, akit a közösség vezetője gyermekének fogadott. Ekkor elállt az eső is, ami még inkább erősítette az ukulitákat abban a hitben, hogy Beth isteni jelentőséggel bír az életükben. És ekkor döbbent rá Euchrid is, hogy mi lesz az a magasztos feladat, amit végre kell hajtania az Úr nevében.

Nick Cave műve nehéz olvasmány. Nehéz a nyelvezete, és a témája miatt is. De mindezek mellett nagyszerű. Olyan érzékletességgel tár elénk mindent momentumot, gondolatot, amely csak keveseknek adatik meg. Tehetsége, melyet zenéjén keresztül már megtapasztalhattunk, megmutatkozik ebben a prózai alkotásában is.
Felvázolódik előttünk a földi Pokol; az egyén és a közösség lejtőn lefelé vezető útja, mely a pusztulásban ér véget. Lehet, hogy mindez nyomasztó, netán elborzasztó, de mindenek felett rendkívüli erővel hat az olvasóra. Mintha a dalai jelennének meg prózában. És ez a hatást csak fokozódik azzal, hogy Cave a történetet átszövi bibliai szálakkal, utalásokkal.
A regény magával ragad és nem ereszt az utolsó pillanatig. Végig kell élnünk az elkerülhetetlent, nincs menekvés.