Főkép1965. január 6. Bright Beach, Kalifornia
Agnes és Joey Lampion első gyermekük születését várják. Bár már megindultak a fájások, Agnes nem hagyja abba megszokott napi tevékenységét, hiszen azt olvasta, az első szülésnél hosszú-hosszú órákig is eltart, mire orvosi segítségre van szükség.
Férje közel sem ennyire nyugodt, de nem sok szava van az erős akaratú asszonnyal szemben.
Mire végre el tudnak indulni, Joey már rettenetesen ideges, mégsem ez okozza a vesztüket. Hanem egy idegen férfi, aki egy pillanat alatt szanaszét tépi egy család életét. A férj halála előtti utolsó szava születendő gyermekük neve: Bartholomew.

1965. január 6. Valahol az oregoni partvidéken
Junior Cain lelöki feleségét egy erdei tűztorony tetejéről, majd elindul, hogy segítséget hívjon. A sztori szerint Naomi a nem megfelelően karbantartott korlát miatt vesztette életét. Az igazságot csupán két ember tudja: Junior, aki elkövette, és Thomas Vanadium nyomozó, aki viszont nem tudja bizonyítani.
Tettének utóhatása miatt Cain heveny hányási rohamot kap, amely miatt kórházba kell szállítani. Ekkoriban bukkan fel először rémálmaiban egy név: Bartholomew.

1965. január 6. St. Maria Kórház, San Francisco
Sheraphim Aethionema White alig tizenhat évesen agyvérzést kap szülés közben, és meghal. Halála előtti utolsó szava a gyermek neve: Angel. Aki szegény egy erőszakos nemi közösülés „gyümölcse”, és csupán a csodával határos módon maradt életben.
De vajon ki az a fehér férfi, akitől Sheraphim annyira rettegett, hogy még halála előtt sem árulta el kilétét? A tiszteletes egyik beszédében, melyet Seraphim éppen akkor hallgatott, amikor megerőszakolták, felbukkant egy név: Bartholomew.

Három egymástól távoli helyszín, három teljesen különböző ember, egy közös végzet. Ami elől nincs menekvés. A kérdés csak az, hogy a különleges képességekkel rendelkező hároméves gyerekek hogyan tudják felvenni a harcot egy elmebeteg felnőttel.

Rengeteg furcsa, megmagyarázhatatlan, hátborzongató dolog történik, mire a regény véget ér. Nem mondom, hogy minden egyértelmű és világos, főleg, mert a kvantumfizikához nem is konyítok, de nagyon szerettem volna, ha minden kérdésemre választ kapok.
Bár a szerző mindent szépen végiggondolt és lezárt, hiszen egészen a 2000-es évig nyomon követi szereplői életét (és halálát), rengeteg megválaszolatlan kérdés kavarog bennem. Akár egy új regény is születhetne a válaszokból.

Koontz még mindig hihetetlenül hatásosan tud játszani az emberek érzelmi húrjain, és legalább ennyire nagyszerűen ábrázolja a felbukkanó főbb szereplők jellemeit. Most például annyira sikeresen mutatta be Junior Cain figuráját, hogy szinte félni kezdtem tőle. Mert már nem csak jelleme, de ideológiája is volt. Az pedig nagyon veszélyes tud lenni.

Életrajz